Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
szór, ismét enged az asszonyból áradó erotikus varázsnak. Csak a látszat kedvéért vonakodik. SZÁZADOS Cserében hagyjam futni a vőlegényt? ANYA Ö még ma este visszamegy a falujába. SZÁZADOS Csak holnapután. Amíg a tábornok úr különvonata át nem halad a vidéken, egy lélek sem hagyhatja el a várost. ANYA (megnyugodva) Akkor holnapután. És aznap este... ha letetted a szolgálatot... várni foglak. SZÁZADOS Mint azelőtt? ANYA Mint azelőtt. SZÁZADOS (elcsukló hangon) És a kiskutyád leszek? ANYA A kiskutyám leszel. A férfi szeme bepárásodik, szeretné az asszonyt átölelni és előleget venni a holnapután estéből, ám ekkor megreccsen a lépcső; a Vendég jelenik meg rajta. Az egyenruha láttán megdermed, de már késő visszalépnie. A Százados futó pillantással végigméri a fiatalembert, s ez elég is neki, hogy megállapítsa, kiféle és honnan jöhetett. De úgy tesz, mintha nem vette volna észre a diákot. SZÁZADOS Asszonyom, még egyszer fogadja őszinte együttérzésemet! És ha bármiben a segítségére lehetnék... összecsapja a bokáját, tiszteleg, szabályos hátraarcot csinál, és boldogan kimasírozik. Az Anya követi, bezárja az ajtót. VENDÉG (lejön a lépcsőn, bátortalanul járul a szobába visszatérő asszony elé) Jó reggelt, asszonyom! Ne haragudjon, hogy ilyen illetlenül sokáig aludtam. Már rég indulnom kellett volna. Félek, hogy akaratlanul kellemetlenséget okoztam önnek. ANYA Szó sincs róla. Üljön csak le reggelizni! A teája már jéggé dermedt. VENDÉG Köszönöm, nem kérek semmit. Mennem kell. ANYA Ugyan, hová siet ennyire? VENDÉG A rokonaimhoz, a megszállt területre. Ott akarom kiböjtölni a hadiállapotot. ANYA És az egy csöppet sem zavarja, hogy ahhoz át kell jutnia a demarkációs vonalon ? VENDÉG Majd csak átvergődöm valahogy. Azt mondják, nem túl szigorú a? ellenőrzés. ANYA Ott talán nem. De innen két napig a madár sem repülhet ki. Minden utat lezártak. VENDÉG De nekem rendben vannak az irataim. (Elvörösödik) ANYA Én ebben nem kételkedem, különben nem is mertem volna befogadni éjszakára. De azért jobb nem kockáztatni. A mai zavaros időkben már azért is könnyen falhoz állíthatják, mert a fővárosból érkezett. És most a legjobb papírokkal is feltartóztatnák. VENDÉG Akkor hát mit tegyek? Asz- szonyom mit tanácsol? ANYA Azt, hogy a zárlat idejére maradjon nálunk. VENDÉG (kínban) De ide... tisztek járnak. Feltűnhet az ittlétem. ANYA (hűvösen) A százados úr családunk régi barátja, és én már tudtára adtam, hogy maga a házamban tartózkodik. VENDÉG (ijedten pillant körül, a menekülés útját keresni) És mit mondott neki, ki vagyok? ANYA Csak az igazat. Közöltem vele, hogy maga Korintha vőlegénye. (Hatásszünetet tartva, diadalmasan néz a fiatalemberre) VENDÉG (megdöbbenve) Hogyan? Korintha vőlegénye? A megboldogult húgáé? ANYA (Most rajta van a megdöbbenés sora) Miféle húgról beszél maga? Ko- rinthának sohasem volt 'lánytestvére. VENDÉG (teljesen összezavarodik. Rájön, hogy elszólta magát. Ezért az Anya csodálkozása el sem jut a tudatáig. Dadogva igyekszik menteni, ami menthető) Bocsásson meg, asszonyom, de éjszaka, amikor beengedett, mintha egy fehér ruhás lányalakot láttam volna kisuhanni a szobából. Tehát a szolgáló volt... ANYA (szárazon) Nem tartunk szolgálót. (Megsajnálja a zavarában megbénult fiatalembert) Biztosan álmodta azt a lányt a fiatalúr. Meg is értem, a maga korában . . . De fordítsuk komolyra a szót! Maga tehát az én Korinthám jegyese volt. Tavaly nyáron 'ismerkedtek meg a szomszéd faluban — maga ugyanis 104
