Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
odavaló —, Koríntha nagyszüleinél. Maga tegnap gyalog jött be a városba, hogy megkérje a lányom kezét. Azonban elkésett, már csak a koporsóban láthatta viszont. És most itt marad a temetésre, és azután mindaddig, iáimig a tábornok úr vonata ki nem gördül az állomásról. Akkor visszamehet a falujába... vagy ahova tetszik. Megértette? VENDÉG (még mindig a név rejtélyén töprengve) Nem. Illetve igen. És köszönöm. Nagyon köszönöm. De nem lenne tisztességes, ha eltitkolnám... A jóságáért cserébe be kell vallanom valamit. ANYA (elhárítóan) Később. Most nincs rá idő. A temetés után majd elbeszélgetünk, ha már egy kicsit megnyugodtunk. Dörömbölés. Riadtan néznek össze. ANYA Ki lehet az megint? Mindenesetre menjen vissza a szobájába! KAMASZ (kintről) Anyám, mért zárkóztál be? Eressz be, mindjárt itt lesznek a temetkezési vállalattól. Az Anya megkönnyebbülve megy ki ajtót nyitni. A Vendég odalopódzik a ravatalhoz, és remegő kézzel megfogja a halott arcára terített kendőt. Már éppen felemelné, amikor az Anya és a Kamasz belépése megzavarja. Elrántja a kezét, odamegy az asztalhoz. Leül, idegesen belekortyol a teájába. ANYA Hol tekeregtél, te átok? Két órája, hogy elmentél. KAMASZ Niem tehetek róla. A százados úr tartott fel. ANYA Megint a laktanyában voltál? Nem megtiltottam, hogy betedd oda a lábad? KAMASZ Az utcán kapott el. Egyszerűen karon ragadott, és becipelt. Nagyon jó kedve volt. Ja, mielőtt elfelejtem, ezt küldi a vendégünknek. (A zsebében kotorászik) VENDÉG (ijedten ugrik fel) Mi az? KAMASZ Igazolvány. (Kétrét hajtott kartonlapocskát nyújt át neki) Csak a nevét kell beírni. VENDÉG Miféle igazolvány? Nekem van ... ANYA Ugyan, ne értetlenkedjék már! Csak nem akar Igazolvány nélkül mászkálni, amikor lépten-nyomon igazoltatnak. És nálunk csak a százados úr papírját fogadják el. Írja alá, és tegye zsebre! VENDÉG Igenis. Köszönöm. (Zavartan nézegeti a kartonlapocskát, amely a biztonságát szavatolja) ANYA Fiacskám, te még nem is tudod, kit tisztelhetsz a vendégünkben, ö volt a mi Korinthánk vőlegénye. KAMASZ (elképedve) Kicsoda? VENDÉG Igen, az vagyok, akinek asszonyom mondott. Korintha vőlegénye ... Istenem, megbolondulok! (Zokogással küszködve felrohan a manzárdszobába. Az igazolványt az asztalon hagyja. A Kamasz tátott szájjal bámul utána.) (KÖZJÁTÉK) A nyitva hagyott ajtón két fekete ruhás férfi lép a szobába. Néma fejbólintással üdvözlik a háziakat, akik ugyanilyen némán viszonozzák köszönésüket. Az egyik férfi helyére teszi a koporsófedelet, a másik kalapácsot, szögeket vesz elő. Közben az utcáról harsogó katonazene, lépésben haladó gépkocsik berregése hallatszik: a tábornok most vonul végig kíséretével a városon. A díszfelvonulás lármája lassan távolodik ... A kalapácsos férfi az utcán zajló eseménytől nem zavartatva magát, gyors, szakszerű ütésekkel körbeszegezi a koporsófedelet. Az Anya pálinkát hoz, s amikor végeznek, megkínálja a temetkezési vállalat embereit. A fekete ruhások szertartásosan felhajtják a pálinkát, majd vállukra emelik a koporsót, és kiviszik a házból. Távozásuk után az Anya sírva borul az üresen maradt ravatalra. Fia, aki eddig az ablaknál állva figyelte a felvonulást, odamegy hozzá, és ügyetlen, becézőnek szánt mozdulatokkal vigasztalja. 4. JELENET A nagyszoba a temetés utáni estén. Az Anya, a Kamasz és a Vendég az ebédlő- asztalnál ülnek; előttük a vacsora maradéka és egy kancsóban forralt bor. Az asztal közepére állított lámpa ijesztően megnyúlt árnyakat vetít mögéjük. Az összehúzott sötétítőfüggöny letompítja az 105
