Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Határ Győző: Két könyvről - Jánosy István: Élmények és emlékezések; Mészöly Miklós: Sutting ezredes tündöklése (kritika)

két tartogattak. Ezt terjedelmes Platán-tanulmányának Platon az atomfizikus c. fejezetében mondja el. Egy német esszéíró-fizikus, Paul Friedländer vezette rá, milyen megvesztegető párhuzam van a Timaiosz anyag-tér elképzelése, és a modern atomfizikai elmélet struktúrái közt — ami meglepő még akkor is, ha az egyik a másiknak csupán nagyon távoli, halvány analogonja. Egyébiránt itt is szóba hozza Heisenberg Hellászrajongását, aki „az emberi tudomány egyik legszebb vívmányának tekinti a pitagoreusok felfedezte törvényt, amely a hangok .harmonikus össze- csendülését a húrhosszon mérhető egyszerű számarányokra alapozza”. Heisenberg idevágó munkája lakikocra hatással voiit szerzőinkre, hogy kötete első esszéje gyanánt, a kérdésről, Heisenberg nyolmán, Püthagorasz öröksége címmel külön tanulmányt írt. A kötet jól tükrözi, mennyire szétágazó Jánosy István műfordítói működése, mennyi mindenre kiterjed irodalmi érdeklődése — s az már külön szerencséje, ha mindez a kiadói megbízásokkal egybeesik-egybevág. Így pl. Dylan Thomasról azt írja: „...verseit akkor ismertem meg 1965 körül, amikor fordítanom kellett tőle”. Valósággal elgázolja a kiadó, azzal a kéréssel, hogy fordítsa le Miltont, „Chaucer és Shakespeare mellett az angol irodalom Háromságának harmadik óriását”. Sokáig habozik, kutat meglévő fordítás-kísérletek között és csak nehezen szánja rá magát. Milton tanulmányában erről így ír: „Másfél évtizede forgódom ebben a taposómalomban. Nexö Dittéje, Aiszkhülosz öt tragédiája, Platon Állama, Gottfried Keller Zöld Henrikje és kb. 9000 sor Rámájana és Mahábhárata-részlet voltak börtönőreim ez idő alatt. Most meg Milton. Amit most el akarok mondani: börtönnaplóm lesz". Amit elmond: művészi és emberi gazdagodása. Megismerkedése az „igazi” Miltonnal, az „igazi” Elveszett Paradicsommal: lélegzetelállító felfedezése annak, hogy a nagy ájtatos-biblikus eposz középpontja és legdúsabban felhordott, legmarkánsabban megfaragott figurája: a Sátán — Beliál. A feneség az, hogy az eposz elején a Sátán még rokonszenves is és nehéz leküzdeni rokonszenvünket iránta, hiszen „lázadása erkölcsileg jogosnak és heroikusnak tetszik. Viszont” — szerencsére! — „idők során be kell látnunk, hogy isten teremtő ideái jók és szépek ... A teremtés aktusa végül is istent igazolja és nem a Sátánt”, stb., stb. S itt egyszeribe szerzőnk a teológia tüskebozótjába keveredik: „Miltonnál elviselhetetlenül felerősödnek az ószövetségi isten militarista-despotikus vonásai. Istene valójában egy hellenisztikus bizánci csá- szárdespota, akivel szemben csak egyetlen magatartás lehetséges: a hétrét-görnye- dés, hajbókólás, magasztalás-bégetés.” Másutt meg azt írja: „Nem nyerik meg rokonszenvünket az angyalok sem, ezek az állandóan mindenre igent bég efő, hajbókoló küldöncök-udvaroncok, Isten élettelen robotgépei. így aztán nem csoda, ha minden rokonszenvünket a Sátán köti ile, aki fellázadt ez ellen a bürokratikus masinéria ellen . .. E Sátán köpenye alól bújtak ki olyan történelmi alakok, mint egy Washington, Robespierre, Danton, Byron... és olyan költők és szellemek, mint Blake, Shelley, Hugo, Baudelaire, Stendhal, Dosztojevszkij, Heine, Petőfi és Madách”. A kerítőháló: az ötnegyed évtizedes életpálya; a zsákmány már gazdagabb nem lehetne. Dosztojevszkij, Ginsberg, John Berryman, Babits, Radnóti, Kodály, a platonista Berzsenyi — közel se merítettük ki Jánosy István Élmények és emlékezések c. vaskos kötetének teljes regiszterét.

(Magvető, 1987)

MÉSZÖLY MIKLÓS: SUTTING EZREDES TÜNDÖKLÉSE

Mészöly Miklós minden írása remekmű per definitionem, minden könyve remekműveket tartalmaz s ez bőven vonatkozik Suiting ezredes tündöklése c. új könyvére is. E hízelgő kijelentés, amely meghatározásszerűen szinte már előre, már látatlanban remekműnek mond és minősít minden Mészöly-írást, értelemszerű megszorításokra szorul. Az első ilyen megszorítás, hogy a könyv nem homogén. Valójában két kisregény tartozik bele, ill. tartozik össze úgy, hogy egynemű kötetet alkosson, már műfajánál fogva Ez nem jelenti azt, hogy a két kiváló kisregény tömb1053