Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Bajkay Éva: Hogyan szabaduljunk a Bauhaus klisétől? (A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának tanulságai) (esszé)
A kiállítás bebizonyította, hogy a Bauhaus Közép-Európa egyik szellemi kisugárzó központja volt, ahol a keleti és nyugati konstruktivista törekvések nemcsak találkoztak, hanem a német prakticista, gyakorlati megvalósítás felé tartottak. Mesterei nem mérnökök, hanem festők voltak, olyan jól megválasztott újító, prominens művészegyéniségek, mint a svájci Itten és Klee a német Schlemmer, az orosz Kandinszkij vagy a magyar Moholy-Nagy és Breuer, ök az intuíciótól a rációig, az anyag, forrnia és szín a/lapelemeitől a teljes emberig vezették a világ minden tájáról érkező, az akadémiai képzésnél szabadabban alkotni vágyó fiatalokat. A korai Bauhaust nemcsak a imiamfesztum szerinti program: ia kézműves—művész, az ipar- és képzőművészet utópikus íegységesítési törekvése jellemezte, hanem a távol-keleti misztika, a mazdaznan-tan; a tiszta élet és gondolkodás kultusza, a Steiner-féle anitropozófia, a számmisztika, a Hölzel tanítványoktól közvetített szín- és formaelmélet, majd a holland neoplasztioizmus, s az ennek hatására (beérő konstruktív szemlélet. Ami a későbbi elutasításban egységes kockastílusnak látszott, az valójában ellentétes tendenciák küzdelmében született. Most kapott először megfelelő hangsúlyt az 1923 utáni technicista, racionalista, funkcionalista szakasszal szemben a korai misztikus, expresszív, Johannes Itten fémjelezte periódus, meily valójában a sokoldalú alapvetés időszaka volt. A kiállítás érzékletesen megmutatta azokat az ellentéteket, melyek az egyes művészek, fordulatok, periódusok között megvált. Így határozta meg a kiállítás első szakaszát két merőben különböző művész: Paul Klee és Oskar Schlemmer kollekciója. A svájci Klee, akit a Bauhaus Buddhájának is neveztek, archaikus, geometrikus, szürrealista és gyermekrajzi formákat töltött meg utánozhatatlan természeti erővel. Ezzel szemben a Bauhaus legnépszerűbb tanára, Schlemmer az emberből indult ki, azt ahsztrahálta, bábuvá sematizálta, ahogy művészi hitvallását maga is megfogalmazta: „Az ember átlátszósága, tükröződése, optikája, sokféle alaikváltása a jövő elvont terében.” A kétféle elképzelés találkozását példázta Klee okker négyzethálós kom1049
