Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Bajkay Éva: Hogyan szabaduljunk a Bauhaus klisétől? (A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának tanulságai) (esszé)
pozíciójának párhuzamba állítása Schlemmer kék és vörös négyzetek teréből áttűnő bábfigurájával. Sem egyenként e művekkel, sem ilyen összeállításukkal magyar közönség még nem találkozhatott. Ugyancsak először 'került hangsúly arra az ellentétre, ami laiz Itten-növendékek testi és lelki megtisztulásra vágyó misztikus életfilozófiáját elválasztotta a Doesburg ortodox konstruktivista kurzusait hallgatók reálisabb élet- és művészetfelfogásától. Így volt a változás folyamatában megfigyelhető: pl. az építészeti elképzeléseknél a faháztól a kockaházig, annak is propagatív vörös megoldásáig Molnár Farkastól, majd tovább a dessaui Bauhaus-épület üveg-acél mintamegoldásán át a lakótelepeket megelőlegező sorházaik merevségéig és az utolsó periódus Mies van der Rohe fémjelezte nyitott-zárt térdinamikájáig a barcelonai kiállítás német pavilonjánál. A kiállításon nem a műhelymunkára, a terébe vett szériagyártás modelljéül szolgáló rajzokra esett a hangsúly, hanem az egyes műhelyek jellegzetes néhány tervén túl a mesterek autonóm rajzai, akvarelljei kerültek kiemelésre. Így sorakoztak egymás mellett Feininger és Kandinszkij litográfiái ill. akvarelljei. S almi hatvanöt éve az elvetendő individualizmus vádját vívta ki a pragmatikus holland konstruktivizmus magyar képviselőjétől, Huszár Vilmostól, az a mai merev megítéléssel szemben az értékelendő sokszínűségre irányította a figyelmet. A kiállítás legvonzóbb egysége a kölni Színházi Múzeum rejtett kincseit felsorakoztató színházi részleg volt. Az egyik oldalon a tiszta szín- és formaviszonylatokat variáló kulisszák mechanikusan változtatható terében megjelenő absztrakt figurák tervei sorakoztak a másik oldalon a műhelyt vezető Oskar Schlemmer Triadi- kus balettjének bábtervei, s Kandinszkij absztrakt színpadképei ejtették meg primér esztétikai értékvarázsukkal a nézőt. A hagyományos drámai színház ellen lázadó gropiusi totális színházi elképzelés jelezte az építészet utópikus útját egészen a magyar Weininger Andor gömbformába zárt, belógatott térelemekkel gazdagított arénaszínpadáig. A színházi részben éppúgy, mint a kiállítás valamennyi egységében kiemelt helyre került Moholy—Nagy László munkássága. Sziporkázó ötletgazdagsága az anyagtanulmányoktól a tipográfiáig ismert volt, a fény és a tnanszparencia hatását megjelenítő akvarelljei azonban csak így, az eredeti megnézésékor nyűgöznek le igazán. Az egész 1928-ig terjedő gropiusi periódust meghatározó magyar mester kiemelése nemcsak a történelmi hitelességnek, hanem inekünk is szólt. Hiszen a Bauhaus kiállítás az NSZK kulturális hét keretében azért került megrendezésre Magyarországon, mert ezen a németországi főiskolán kapcsolódott össze az 1920-as években a magyar avantgarde a nemzetközivel. A mostani kiállítást a művészeti kapcsolatok élénkülésének köszönhetjük. Talán nem elhanyagolandó, hogy a (magyar művészet tradicionális német orientációját a művészettörténet-írásunkban eltúlzott franciás szemlélet következetesen háttérbe szorította. A Weimari Köztársaság mára legendássá vált demokráciájában szabad művészi kibontakozást kereső művészeink, köztük a magyar bauhäuslerek egy része nem tért többé haza. Az Amerikába tovább emigráltak, mint Moholy-Nagy László és Breuer Marcel világhírre jutottak, a többiek, így e kiállításom először együtt szereplő magyarok (Hollós, Fonbát, Molnár, Pap, Sebőik, Téry, Weininger) itthon és külföldön is feledésbe merültek. Felfedezésük, rangos bemutatásuk az új szituációban lehetővé vált friss kutatások eredménye. A Bauhaus, mely Klee szavaival ne|m német művészet, hanem művészet Németországban a különböző nemzeti, s köztük az igen jelentősnek számító magyar hozzájárulással is gazdagodott, mostani sokoldalú, árnyalt megjelenésével a Nemzeti Galéria kiállításán kétségtelenül múzeumi művészetként jelent meg. A Bauhaus vitát az intézmény művészetének történelmi hagyománnyá, miúzeáli's értékké válása minden bizonnyal a realitások fel- és elislmjerése félé fogja befolyásolni. Most a kultúra amerikamizálódásának fokozódó veszélyében közép-európai identitástudatunk, hagyománykeresésünk erősítéséül szolgál. így hathat a Bauhaus a klisé-felfogástól megszabadulva sokoldalú művészeti örökségként. 1050
