Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
ANYA (epésen) A százados úr mindent meg tud magyarázni. Én viszont csak eg)'' gyönge asszony vagyok, aki a tyúkeszemmel nem vagyok képes átlátni ezeket a dolgokat. De abban mégis bizonyos vagyak, hogy a kínzás, kegyetlenkedés, ártatlan emberek legyilkolása, akármilyen eszme nevében történik is, Isten ellen való vétek, amire nem lehet mentséget, igazolást találni. SZÁZADOS (ismét felcsattanna, de iszonyúan kívánja a haragtól megszépült asszonyt. Visszafogja magát) Mentséget nem keresek. Igazolást sem. Csak azt szeretném, ha megértenél. Lásd be, hogy végső soron magam is áldozat vagyok. ANYA Áldozat? Te?! SZÁZADOS (látva, hogy így nem ér célt, taktikát cserél) Nem felejthetted el ilyen hamar az együtt töltött éjszakákat. Amikor karomba zártalak, amikor sikoltoztál alattam a gyönyörtől, eszedbe sem jutott, hogy a munkám miatt szörnyülködj. ANYA (undorral) Munkád?! Ezt te annak tekinted? SZÁZADOS (ordítva) Igenis, a munkám! A hazának szüksége van rá. (Szünet. Aztán fuvolázva) Hát már nem vagyok a kölyökkutyád? Akit úgy dédelgettél? Azt akarod, hogy megint vinnyogva kaparásszam a küszöbödet, mint egyszer, amikor nem akartál beengedni? (Letérdel) Megteszem, bizonyisten, megteszem, csak Rittyentened kell. Leszek a kiskutyád, az ölebed, a bernáthegyid vagy amit akarsz, csak egy jó szót szólj már! (Átfogja az asszony lábát) ANYA (pillanatnyi megingás után kilép a férfi karjai közül) Állj fel! Vedd észre magad, hol vagy és mit művelsz! A legjobb időpontot választottad. A lányom ravatala előtt akarsz ledönteni? Amit mondtam, megmondtam. Többé nem kellesz. A százados megalázottan feltápászko- dik. Már majdnem sarkon fordul, hogy kicsörtessen a házbél, amikor a használtak mellett észreveszi az érintetlen harmadik terítéket. Az Anya megkésett mozdulattal akarja eltakarni. SZÁZADOS (fenyegető hangra váltva) Amint látom, vendéged van. Vagy vársz valakit ? ANYA (riadtan) Nem várok senkit. Azazhogy ... vendégem van. Egy fiatalember. SZÁZADOS Egy fiatalember? Az új szeretőd ? ANYA Nem, dehogy. Az éjszaka jött. SZÁZADOS Az éjszaka? Honnan? A vasutat már tegnap este lezártuk. ANYA (lázasan gondolkodik, hogyan vágja ki magát) De ő gyalog jött... A szomszéd faluból... A temetésre. SZÁZADOS Rokonod? ANYA Igen. Nem, illetve majdnem ... Korintha vőlegénye. SZÁZADOS (gúnyos hitetlenséggel) Nem is tudtam, hogy Korinthának vőlegénye volt. ANYA (kapkodva) Én se tudtam. Szegény kislányom csak három nappal ezelőtt vallotta be. Amikor már érezte, hogy ... Tavaly augusztusban ismerkedtek meg, amikor Korintha a nagyszüleinél nyaralt. Titokban leveleztek ... A fiú lánykérőbe készült, és temetésre érkezett. Csak itt tudta meg, hogy a jövendőbelije már nem él. (Az izgalomtól és a megkönnyebbüléstől sírva fakad) SZÁZADOS Nagyon megható történet. Azért, ha megengeded, én ellenőrizni fogom a „vőlegény” iratait. Most hol van? ANYA Még alszik. SZÁZADOS Hol? A lányod szobájában? Vagy tenálad? Az Anya a fejét rázza. A Százados elindul a lépcső felé. Az asszony odaugrik hozzá, megragadja a karját. ANYA Miért nem hiszed el, amit mondok? Hát hazudtam ón neked valaha? SZÁZADOS (ellöki magától) Csak azt hallgattad el, hogy már a fél várossal lefeküdtél, mire én sorra kerültem. ANYA Mert nem ismertelek. Mert nem tudtam, milyen férfi vagy. De teutánad rá se tudtam nézni senkire. Azóta sem, hogy szakítottunk ... hogy szakítottam veled... És ha most vársz néhány napot — csak amíg kicsit magamhoz térek, és a gyászom se lesz ennyire friss már —, akkor ... akkor újrakezdhetjük. Esküszöm neked! A Százados, bár gyanakvása a váratlan fordulattól teljes bizonyosságot nyert, félpercnyi habozás után, mint már annyi103
