Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Kelemen András: A moldvai magyarok antropológiája (tanulmány)
KELEMEN ANDRÁS A moldvai magyarok antropológiája Sok embert nemcsak a változékony tájak, építészeti emlékek késztetnek útra kelni, hanem az ott élőkkel való megismerkedés lehetősége is. Ebből a szempontból egy moldvai utazás nagyon sokat nyújthat a magyar turistának. A történelem tud arról, hogy Moldva középkori benépesítésében nagy szerepük volt a magyaroknak; s a népvándorlás utolsó hullámainak is sok helyi emléke maradt (főleg a kunoknak). A szlávok pedig fontos szerepet kaptak a mai romának néppé formálódásában —, hatásuk az ortodox egyház hagyományos cirülbetűs szláv írásbeliségében is megmutatkozott. A románok betelepedése tömeges és szervezett formában Nagy Lajos királyunk idején következett be. Moldva tehát népességalakulása szempontjából sokban emlékeztet Erdélyre. Amikor a moldvai magyarokhoz kezdtem járni, már végeztem Magyarországon embertani vizsgálatokat. Ezek egyikében pedig éppen feltűnt nekem a fej/méretada- tok tükrében a magyar és román lakosság elkülöníthetősége, ha olyan területeken lakókat vetünk egybe, ahol a keveredés nem lehetett jelentős. (Ez talán lényegesebb adat, mint az az amerikai kézikönyvben italálható megállapítás, mely szerint a dákok ugyanolyan hosszú hajat viselték, mint amilyet az idős, konzervatív román parasztoknál Hátai: C. S. Coon: The Races of Europe, Macmillan, New York, 1948., 613. p.) Utazásom közben tehát felfigyeltem nemcsak szép viseletűkre, régies szokásaikra, különös zenéjű tájnyelvükre, hanem külső megjelenésükre is. Egyik utam alkalmával nem iá megszokott módon — az Ojtozi-szoroson át — mentem be a moldovai részbe, hanem a Nagyszamos völgyén kaptattam fel a Radnai Havasokba. Lükő Gábor feltevése szerint a kirajzó magyarság is errefelé áramolhatott be eredetileg Moldvába; ezért nem is tekinthető székely eredetűnek, hanem az erdélyi magyarság északi ágából származónak. Ez az átjáró később eldugult, mivel a betelepedő románok falvainak sora választatta el a moldvaiakat a hazai magyaroktól. Így azután természetes, hogy nyelvünk és műveltségünk iközépkorias elemei is megőrződtek a moldvai csángómagyaröknál. Magyarnemegyót elhagyva a Nagyszamos völgyében nem ás hallottam magyar szót. Majd a Kárpátok csúcsai közül lefelé ereszkedvén a dimbes-dombos moldvai táj szíve felé, egyszercsak megérkeztem a szabófalvi Lakatos Demeter verseiben megénekelt Szeret-parti lapályra. S itt egyszeriben Olyan érzésem támadt, mintha a Nagyalföldön járnék. Ugyanazon szabású alföldi típusú emberek kerültek lépten-nyomon szemem elé, élesen elütve a nyurga kárpáti hegylakóktól. A Keleti Kárpátok valamely délibb hágóján átkelve az ember nem vehet észre- ilyen szembeszökő változást. Érthető is, hiszen jól ismert történelmi tény a székelyek folyamatos áramlása Moldvába. Ezért a Kárpátok előhegyeinek csángó falvai nyelvjárásukban, szokásaikban és testi megjelenésükben a magyar nép székely csoportjához állnak közel. A székelyes jelleg még a Bakó környéki lakosságnál is érezhető. A moldvai magyarok (nevezhetők csángóknak is) embertanával tudtommal eleddig senki sem foglalkozott. Nem csoda, hisz igen kevés tája van a magyar nyelv- területnek, ahol hiteles, részletes embertani felmérés történt. így pl. a Dunántúlra vagy az erdélyi magyarságra vonatkozó adataink nagyrészt elavultak (múlt századiak és sem mennyiségben, sem az összehasonlíthatóság szempontjából nem kielégí1030
