Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Z. Szabó László: Kisfaludy Károly portréja (tanulmány)
A szellemes társalgás művészetét 6 bizonyára a bécsi szalonokban leshette el először, és ennek hiányát igyekezett eltüntetni Pestre kerülése után, amikor a vezér! szerep már néki dukáSit. Vígjátékai, almanachja, az Auróra és novellái valamint a köréje gyűlt fiatalok: Bajza, Bártfay, Helmeczy, Vörösmarty, Stettner, Toldy — mind azért jöttek, hogy ezt segítsék elő, hogy végre kialakítsák az élet és az irodalom számára az ideális nyelvi mintát. Kisfaludy Károly az 1820-as évektől egyre tudatosabban erre törekedett. Jól ismerte fel Kisfaludy éveinek egyre tudatosabb törekvését Gyulay Pál, amikor megállapította, hogy „politikai becsvágy ébredt benne, mint hírlapíró kívánt szerepelni, s engedélyt kért egy irodalmi lappal összekötött politikai lapra, a Jelenkor és Társalkodóra. Széchenyi István föllépte óta maga a kor is kezdett hajolni a politika felé...” A halott Kisfaludy sírversét a köréje tömörülő költők legjelentősebbje, Vörösmarty fogalmazta meg. Az „elomlandó tetemeit” a múló idő szerteszórhatja — írta —, de hitvallása szerint „szelleme műveiben” él tovább. Amikor meghalt, Toldy a társak és a tanítványok nevében a friss Auróra-kötet utolsó oldalára utólag ra- gasztatta hitvallásnak szánt írását: „Kik véle írói összeköttetésben élvén, e pályán munkával segélték, s szeretet és baráti hűség minden szolgálataival sírjáig elkísérték: öszveálltanak, s azt határozták el, hogy folytatására egybevetett vállakkal fognak munkálni, s felejthetetlen társok emlékezetét évenként fűzendő virágfonadékkal meg-megújítani.” Miért volt ekkora a megdöbbenés Kisfaludy Károly elvesztésekor? Melyek azok az okok, amelyek miatt e valóban fiatal — negyvenkét éves — irodalmi vezér halála olyan nagy megrázkódtatást váltott ki mindenkiből? Még azokból is, akik tán egyetlen sorát sem olvasták? Azért, mert Kisfaludy Károly valóban sikeres író volt. Föllépte azért számított nagy pillanatnak, ímert a művészettel összefonódott politikum szólalt meg korai alkotásaiban. Mert nem kötődött egyetlen osztályhoz sem. Mert ledobta .magáról a nemesi életforma kölönceit még ifjúkorában, és kizárólagosan az embert, annak teljesítményét tekintette az egyetlen mérhető értéknek. Mert kedves és szeretetre méltó ember volt; ezért tisztelték őt sokan. És ebből következőleg egy rövid időre úgy tűnt: az ő személye lehet az irodalmi közmegegyezés záloga. Széchenyi nem véletlenül gondolt vele s számított rá. Bizonyára ő is észrevette a Kisfaludyban felébredt politikai becsvágyat, megsejtette, hogy Kisfaludyn.ak elsősorban a tett a fontos. A Világ című művében, mintha épp róla írta volna az alábbi sorokat: „A tett tehát az első, a szó a második, s éppen úgy: az ember, a hazafi elül áll, s csak azután jön az író... azon elfacsart szerencsétlen idea, melynél fogva annyian állí- ták az írót az ember s hazafi elébe, valódi és egyedüli oka, hogy oly sókan, kikben több lélek volt, mint előadási tulajdon, azok által egészen elkeseríttettek, kikben tán kevés volt a lélek, hanem annál több a philológia, s így néhány jó munkással szegényebb lön a haza.” Kisfaludy Széchenyi szemében a kulturális reformok híve s terjesztője volt. Bizonyára fülébe jutott — vagy juthatott — ha mástól nem, hát Kisfaludy egyik rajongójától, Szalay Lászlótól — utolsó programnyilatkozata is: az oppositió és a reform; ezek a legfontosabbak. És még valami, ami lenyűgözhette Széchenyit: Kisfaludy kötöttségek nélkül élt ebben a reformokra érzékeny korban. Társadalmi korlátok nem kötötték; a kor szegénylegénye volt; tudta-látta, hogy mi mindenné válhatna, ha a sors kegyes lenne hozzá. Könnyedsége: a társalgás és a viselkedés terén lebegő könnyűsége nyűgözhette le a cenki gondolkodót. A társadalom szerkezetében végbement változások erőteljesen befolyásoltak Kisfaludy Károlyt a társadalmi tradíciókhoz sokkalta jobban ragaszkodó írótálkákkal szemben. Gondoljunk akár a bátyjára, Kisfaludy Sándorra, vagy a nálánál idősebb nemzedékhez tartozó Kazinczyra, Berzsenyire, Döbrentei Gáborra vagy akár a kortárs Schedel-Toldy Ferencre vagy Stettnerre, a fiatal Vörösmartyra, akiket 1008
