Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
fiatal. És tiszta! A századost is azért marta el a háztól, mert szemet vetett rá. ANYA Nem igaz, a századosnak csak én kellettem. Azért 'küldtem el, mert megtudtam, hogy rosszul bánik a foglyokkal. KAMASZ Még hogy rosszul bánik! Az imént kettőt sajátkezűleg lőtt agyon. ANYA (döbbent felháborodással) Te láttad? Vele voltál? KAMASZ (elvörösödik) Nem, csak mondták. ANYA (odalép hozzá, megcibálja a haját) Hazudsz! Kimondta? Áruidei, hogy vele voltál, különben ... KAMASZ (elrántja a fejét) Mi lesz 'különben? Nem mindegy, hogy volt? Megérdemelték. És hagyjon engem enni! Fáradt vagyok, le akarok feküdni... ANYA Képes vagy zabáini, amikor a nővéred ... KAMASZ Miért ne? Feküdjek talán melléje? ANYA (összecsapja a kezét) Istenem, miért nem ezt a vadállatot vetted ál inkább? (Megijed attól, amit mondott; ismét magához húzza a fiát, de most azért, hogy megsimogassa) Jaj, ne haragudj, fiacskám, csak úgy kicsúszott a számon. Uram Jézus, bűnömül ne vedd! Te is láthatod, mire ragadtatom magam emiatt az elkanászodott, apátiam gyerek miatt. Nem tudja ő még, mit beszél. Ha az uram élne, nem lenne ilyen istentől-em- től elrugaszkodott, az móresre tanítaná a nadrágszíjjal. KAMASZ Ha apám élne, előbb magát tanítaná móresre, tudná csak meg, ki mindenkivel hentergett azóta. ANYA Azóta! De amíg élt, soha egy pillantást se vetettem más férfira. Bezzeg ő minden útján felszedett valami riban- cot. Volt amelyik ide is utána pofátlan- kodott, nekem kellett kiseprűznörn ;a házból. Mert számomra szent volt az eskü, amit az oltár előtt tettem neki. KAMASZ A kocsmában másképp beszélik. ANYA Te már oda is jársz? Mit vétettem, hogy ilyen átokkal vert meg a Teremtő? (Hangot vált; mézes-mázosan) Ne hallgass te azokra a részeg senkihá- ziakra, édes fiacskám, csak az irigység beszél belőlük. Az mond rosszat rám, akit a kertkapuig sern engedtem, hiába tette a szépet, ígért fűt-fát. Mert vannak ám olyanok, akik azért rágalmaznak mindenfélével mert nekik nem jutott a jóból. KAMASZ (leszegett fejjel) Vannak. De nem sokan. ANYA (ellöki a fiút magától) Menj, menj innét, ne is lássalak! Eridj a szobádba, dögölj az ágyban! Hagyj magamra Korinthával, nem is kérem, hogy itt vírrassz velem. KAMASZ Maga is minek virraszt? Attól nem támad fel. Feküldjön le inkább, pihenje ki magát; épp elég baja lesz holnap a temetéssel. A pap mennyit kért? ANYA „Mennyit kért?” A temetésről is csak ez jut eszedbe. Az nem, hogy többé sohasem láthatod szegény nővéredét, aki annyit dolgozott rád: mosott, vasalt, megíoltozfa a ruhádat, kiskorodban megfürdetett, ápolt, ha beteg voltál. És soha egy rossz szava sem volt a gazemberségeidre, előttem is hányszor kimentett, hány pofont, sarokbanállást megúsztál, mert ő megkérlelt engem vagy apádat. Istenem, milyen áldott lélek volt, és hogy égett a keze alatt a munka! Helyettem is mindent elvégzett a ház körül, amikor coílgom volt... KAMASZ Emlékszem. És arra is emlékszem, hogy apánk halála után anyámnak egyre több dolga lett. Nappal is, éjszaka is. ANYA Hát aztán? Azért mindig megvolt mindenetek. KAMASZ (keserűen) Talán éppen azért volt meg mindenünk. ANYA Akkor még mi bajod ? Eridj aludni! KAMASZ (odamegy a koporsóhoz, egy pillanatra felhajtja a kendőt, és váratlanul gyöngéd hangon szólal meg) Aludj te is, nővérkém! Jó éjszakát! (A szobájába indul) Az utcáról lábdobogás, kiáltások, lövések zaja hallatszik. A Kamasz megtorpan. A lárma távolodik, s amikor teljesen elhal, hirtelen megzörgetik az ablakot. ANYA (még az előbbi szóváltás hatása alatt, inkább dühösen, mint ijedten) Ki lehet az ilyenkor? Csak nem te csináltál valamit? Nézd .meg, ki zörget! (Észbekap, megállítja a fiút) Várj, majd inkább én. Ha téged keresnek, azt mondom, még nem jöttél haza a paptól. KAMASZ Nem kell. 98
