Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
BAKA ISTVÁN A korinthoszi menyasszony SZOMORŰ JÁTÉK „Könnyekkel keveredik a kéj már, vágyban egybeforrva boldogok; egyikük csak a másikban él már jégajak szív ajkat, mely lobog. S a lánynak mikor dermedt vére forr, keblében a szív mégsem dobog.” (Goethe: A korinthusi menyasszony) Szereplők: LÁNY ANYA VENDÉG KAMASZ SZÁZADOS 1. JELENET Városi ház, halinak, ebédlőnek és szalonnak egyaránt szolgáló nagyszobája. Balra, az előszobaajtó mellől keskeny lépcső vezet fel a manzárdba. A hátsó falon, az Anya, illetve a Kamasz hálókamrájába nyíló ajtók között rézlapos ingájú óra viliódzik, alatta porcelántárgyakkal zsúfolt vitrinesszekrény. A jobboldali falat majdnem teljes szélességben foglalja el a sötétítőfüggönnyel takart szárnyasablak. A helyiség közepén terpeszkedő ebédlőasztalon fehér búrás petróleumlámpa világítja meg a vacsora utáni rendetlenséget. Az asztal körül szakadozott huzatú kárpitosszékek. Jobbra, az előtérben felravatalozott, fedetlen koporsó. A benne fekvő halott feje mellett gyertyák égnek, arcát mégsem láthatjuk, mert kendő takarja. Az Anya — izgatóan teltidomú, negyven év körüli asszony — a ravatal előtt térdel, imádkozik. Időnként távoli puskalövések hallatszanak. Néhány perc múlva hangtalanul nyílik az előszobaajtó; puha macskaléptekkel a Kamasz settenkedik be a szobába. Leül az asztalhoz, maga elé húzza a tálat, mohón enni kezd. Véletlenül a tálhoz koccantja a kését, s erre az Anya felneszei, feléje fordul. ANYA Hol voltál ilyen sokáig? KAMASZ (flegmán, teli szájjal) Ahova küldött. A papnál. ANYA (gúnyosan utánozza) „A papnál.” Hogy beszélsz te velem? A tisztelendő úr már egy órája elment. Miért nem kísérted be a házba? KAMASZ (vállat von) A kapuig vele jöttem. Gondoltam, egyedül is betalál. ANYA Gondoltad. És arra nem gondoltál, hogy én mit élek át, amíg te éjnek idején a városban mászkálsz? Hogy minden lövésre összerezzenek, és téged látlak kiterítve? Nem elég, hogy a nővéredet elveszítettem, teérted is örökké aggódnom kelljen? KAMASZ Nem kell aggódnia, anyám. Azok a lövések ... nem azt jelentették. ANYA Hát mit? KAMASZ Hát ezt. (Megböki a tarkóját) Ne félj, nekem nem eshet bajom. ANYA (mondani akar valamit, de meggondolja. Másra tereli a szót) Legalább ma ne mentél volna oda! Semmi részvétet nem érzel a nővéred iránt? KAMASZ Neki már mindegy. ANYA Ennyire gyűlölöd? Haló porában sem tudod megbocsátani, hogy különb volt nálad? KAMASZ Én nem gyűlöltem sohasem. Maga gyűlölte, anyám, mert szép volt és 97
