Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Radnóti Sándor: Egy igen nagy költő (Születésnapi laudatio) (tanulmány)
van a mester-kéltség áttörése is (Psyché lírája, amint élettel telíti vagy átlépi kora költői köznyelvének elő-formáit, s amint szembefordul Ung-várnémeti Tóth László poézisével, egyetlen nagy példa erre), -hanem azért is, mert Weöres költészetében — ezt egyelőre nem tudom kevésbé ügyefogyottan megfogalmazni — a -mester-kéltség, a nyilvánvaló és megszüntetbet-etlen is mesterkéletlen-ül hat. Weöres azzal lép túl a tiszta szépség tradícióján, hogy miközben teremti, a szépség tudata nem párosul a szépség önélvezetével. Amilyen mértékben foglalkoztatja a -mesterség, éppoly kevéssé a mes-termű, s a n-a-rcizmus teljességgel idegen költői alkatától. Weöres -két -döntő -ponton töri meg a Mallarmé nevével jelzett költészeti-elfogás eszmei, ideológiai hagyományát — a -műalkotás -és a teremtő -művész státuszának kérdésében. Két gnómaszerű négy sora erről ‘mindent elmond: „legszebb alkotás a séta / bár a földön nem hagy jelet / ám a -piramis rossz tréfa / teng -percnyi ezeréveket (Le Journal); „Pőre lovasok suhannak az égen, / a béka látja, ugrál és brekeg: / Ö, látomásom! ó, egyéniségem! / ó, -lángelmém, hogy ilyet képzelek!” (Orbis pictus — A csoda és nézője — 1952). Míg az élet és a művészet múltszázadi vitájában mind az alkotó, mind pedig -az alkotás felnag-yult, addig Weöres mindkettőt lekicsinyíti. Ha Walte-r Benjáminnak igaza van, amikor azt állítja, -hogy a tiszta művészet eszméje negatív teológia (s Mallarmét -nevezi -meg, mint aki elsőként jutott ere az álláspontra), ükkor az emberi -teremtő és emberi mű jelentőségének csökkentése a tiszta művészetben ha nem -is vissza-, de újra -megfordítja a -negatív teológiát. A nem emberi -alkotásnak, a természetnek páratlan megfigyelője és laudátora Weöres, poétikus észleleteinek finomsága, pontossága, gazdagsága eszázadi költészetünknek bizonyára legnagyobb plei-n -ai-r költőjévé teszi. Ha megkérdezzük, hogy ki az a hatalmas, aki a Harmadik szimfóniában megjelenik, akkor az első válasznak a természetnek kell -lennie, a -piros gerendák ömlő sugarának, a fénynek. A második az emberi világ nagy, egyszerű kettősségeivel, a leválással és elkülönüléssel szembeállított eredendő Egy, ez a Weöres egész művében ismétlődő és sokféleképpen variált gondolat (az egyik legpregnánsabb és költői- lég legtermékenyebb változata a férfi—nő versus androgü-n -lény), melyet költészete metafizikai, filozófiai magjának szoktak nevezni. Beney Zsuzsa, a'ki maga is így cselekszik, ugyanakkor szép tanulmányában a következő jelentős megállapítást teszi: „Ebben a filozófiában a ,gondolt gondolátok’ mellett a szokásosnál jóval nagyobb szerep jut -az érzelem és a meditáció elemeit magába olvasztó, de nem megfogalmazható bizonyosságnak. E megingathatatlan, kételytől ment bizonyosságból fakad Weöres költészetének az a különös tulajdonsága, hogy benne nem feszültséget, hanem az olvasó számára a feszültséggel egyenértékű evidenciát, egy különös, idegen közeg kisugárzását érezzük.” (A két arc; in: Ikertanulmánfjok, 1973.) Igen, ezt a bizonyosságot, hitet, mely elsősorban -a világegyetem szépségének érzete, -nevezhetnénk egy új-ra feltáruló pozitív teológia érzületének. Ám -ennek a teológiának nincs theósza: „te vagy a vadász és te vagy a vad / s távol a hatalmas az is te magad.” Hamvas Béla 1944-es k-urióz-us -kritikájában Weöres Medúza-kötetéről (a Diá- riumban) azt várta a költőtől, hogy -megvalósítja Mallarmé reményét és a -költészet homéroszi eltévelyedésének -két és félezer éves tévútja után visszatér a költészet ősforrásához, -az or-phizmushoz. Kuriózus ez a bírálat, mert úgy véli, ehhez Weöresnek csupán egy Mesterre volna szüksége, s láss csodát, Weöres következő könyvét, A teljesség felé című -taní-tóművét mesterének, Hamvas Bélának ajánlja. E művet — megvallom — én nem tudom egészen komolyan venni, s a Vódákkal való kapcsolata ellenére időtlen szakrális szövegként olvasni. Csak Weöres sajátos, nagy költészetének segédanyagát látom benne — a Beszélgetés-foszlányok a szépről című passzusban például megtalálható nyolc év távolából Az elveszített napernyő alapötlete. Weöres költészete -távol áll a tanítástól és a szent szövegtől. -A mallarméi remény megvalósítására -pedig nem azért nem törekedett — mesterrel vagy mester nélkül —, -mert nem -gondolna valam-i hasonlót, hanem -azért, mert minden törekvés alapvetően kétséges számára. Az „evidencia fogalma már ikultu-rális produktum. Az 967
