Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)

mint a német dogmatikus szocializmus oldalhajtása, ortodox marxista szellemben indult s forma szerint az ortodox marxizmus mellett mindmáig kitartott.”46 Sürgette hát a mozgalom megújulását a nemzeti eszme és a népi szellem alapján. Cikkére a Szép Szó ellenérvek helyett heccelődéssel válaszolt: „Fája Géza szellemi impotenciával párosuló lankadatlan szervező buzgalma már zsákutcába vitte a Márciusi Front jószándékú mozgalmát”, egyébként is a „javító munkához bátorság, tudás és okosság szükséges; a féjiai .tevékeny tudatlanság’ ehhez nem elég.”47 Révai József természetesen egyetértett a szociáldemokraták hibáinak feltárásával, de elutasította Féja jobbra tortának ítélt javaslatait.48 A Népszava cikkírója viszont az eleve elutasítás álláspontjánál helyezkedett, mert a népi törekvésekben nem látott „mást, mint .azoknak az akcióknak egyikét, amelyek ma a különböző munkásrétegek változatos jelszavak jegyében történő |megszervezésére és megszerzésére irányulnak.”49 Azaz hogy a népiek a munkásságot a fasizmus táborába akarják csalogatni. Az efajta nézetekkel kapcsolatban jegyezte meg Lukács György, hogy „akármilyen élesek lis a kommunisták bírálatai, semmiképpen sem jelentenek egyetértést a .népiesek’ magyarországi bírálóival.”50

Az ismertetett, elsősorban külföldön megjelent, népieket bíráló cikkek ekkor még csak néhány kis csoport véleményeként fogalmazódtak mag és nagyon kevés olvasóhoz jutottak el, így alig gyakoroltak hatást a népiek és a magyar közvélemény kapcsolatának alakulására. E bírálatoknak tehát nem volt olyan jelentőségük, mint az eddigiekből kitűnhet. Ismertetésüket nem ás az adott korszakiban, hanem a későbbiekben játszott szerepük miatt tartottam fontosnak, amikor is e bírálatok megfogalmazóinak némelyike hatalomra jutott Magyarországon s véleményét a szocialista rendszer 'hivatalos állásfoglalásává nyilvánította.

1945 előtt tehát nem az urbánus értetlenség volt a népi mozgalom legnagyobb gondja, annak ellenére, hogy ia szervezett munkásság körében keltett, népiek iránti bizalmatlanság magában hordta a későbbiekben szükségessé válható együttműködés meghiúsulásának a veszélyét. A népiek egyre gyarapodó, sokszínű táborát ugyanis nem az elzárkózás, a kirekesztésre törekvés, hanem a nyitottság jellemezte, biztosítva a különböző elképzelések híveinek együttműködését, amennyiben hajlandók elfogadni a magyarság nemzeti megújulásának követelését. A megoldás módozatairól azonban mem alkottak -hittételeket, így érthettek szót mind a hazai kommunista mozgalom, mind az uralkodó osztályok legjobbjaival is. A népi mozgalom tehát a társadalmi haliadás jegyében megalakuló nemzeti összefogás (lehetőségét jelentette. Nagy kár, hogy a hagyományos baloldal urbánus csoportja ezt nem volt hajlandó észrevenni, így akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy a (haladásiban érdekelt erők a későbbiek során nem ismerték fel egymásban „természetes szövetségeseiket.”

Ugyanakkor az is tény, hogy az urbánusoknak is volt oka gyanakvásra, a népiek táborához tartozók közül ugyanis voltak, akik a kelleténél nagyobb (hangerővel és indulattal csaptak le a nekik nem tetsző urbánus megnyilatkozásokra s ezzel akaratlanul is felnagyították az egymás közti ellentéteket. Így például almikor megjelent egy olyan nevetségesen felületes urbánus állítás, bogy a hortobágyi pásztor mindössze háromszáz szót ismer, akikor ezt Kodolányi János jobb ügyhöz méltó indulattal úgy tette szóvá, hogy íme itt vannak azok, ákiknek a magyarságot „erejük minden megfeszítésével, Idegen szívük minden irtózatáva-l görcsösen távol kellett tartani- ok, mert a halálukat okozta volna.”51 S amikor a Magyar Nemzet egyik cikke Móricz Zsigmondnak a vármegyei szociális felügyelők működéséről adott kedvező nyilatkozatát megbírálva azt fejtegette, hogy az író „igen tájékozatlan és tudatlan a politika, a társadalomtudomány, a társadalmi fejlődés dolgában, ezekhez a kérdésekhez nincsen semmi ítélete, amit már az a puszta tény is jól bizonyít, milyen különleges módon váltogatta, változtatta az elmúlt húsz-iharminc év alatt álláspontjait”52 hozzátéve azt is, hogy a „népies írók” örültek Babits halálán, mert „végre egyedül maradtak s elmúlt a fejük felől minden kellemetlen klasszikus mérték”,53 akkor szintén akadtak a népiek táborából, akik e bárdolatlan sértegetésekre hasonló hangnemben válaszoltak, azt kérdezve: mennyire lehet komolyan venni a Magyar Nemzet azon fennen hangoztatott célkitűzését, hogy a magyar nemzet magyar nemzet

939