Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)
Féja indulatos elutasítása nem a Márciusi Front kommunistáira vonatkozott, hanem azokra, akik az igazság kizárólagos birtokosainak képzelve magukat, vita helyet); csupán a népiek leokéztetésére voltak hajlandók. Az Üzenet szerkesztői pl. Veres Péter vitát beszüntető nyilatkozatához is hozzátették, remélik, hogy az író „a jövőben ímegszünteti a félreértésre alkalmat adó okokat.”39 Arra nem is gondoltak, hogy ezt épp nekik kellene megtenni. Ugyanakkor az is tény, hogy Tamás Aladár, válaszcikkében az eddigieknél megértőbb hangot ütött meg. Féja indulatait elutasította, Veres Péter idézett vitacikkére viszont úgy hivatkozott, mint nem egy kérdés józan megvilágítójára, aki — a megítélésben akár igaza volt, akár tévedett, de valóságos ellentétekre hívta fel a figyelmet, s ez a jövőbeni együttműködés egyik lépcsőfoka lehet, ellentétben a Szép Szóval, mely — Tamás Aladár szerint — csak a szellemtelen viccelődésig és csipkelődésig jutott. Az milyen írói magatartás felelős elsősorban azért, ha a haladó magyar szellem tábora, amely sohasem volt egységes, közeledés helyett ellenségesen áll egymással szemben. E magatartás pedig abból a téves felfogásból ered, amely azt hitette el velük, hogy városi liberalizmusukkal az egész magyar nép érdekeit képviselik és harcolnak érette (minden különbözőségük és ellentétük dacára Féja Gézánál ugyanilyen magatartás nyilvánul meg) és nem akadt Veres Péterük, aki őszintén bevallotta volna, hogy legfeljebb Budapest két kerületének felfogását képviselik, de azt is nagyon megosztva.”40 Mindez azonban — Tamás szerint — nem azt bizonyítja, hogy van „zsidó szellem”. Ez egy „gyökértélen, cinikus és a denunciálásig menő tipikus magatartás”, ami nem korlátozható egyetlen „fajra vagy felekezetre”. „Evvel a ^széliemmel’ — almely számára a világ a Fészek kávéháziéi a Japánig terjed — természetesen nem kívánjuk az egységet...” Befejezésül azonban hangsúlyozta: bármilyen kevés eredményt hozott a vita, de „arra a belátásra már most is rá kell, hogy vezesse a népieseket és a liberálisokat egyaránt, hogy nem ellenségeink és minden közöttünk fennálló különbség dacára megvan a lehetősége és szükségessége a szellemi együttműködésnek.”41 Az eszmecsere kapósán Balázs Béla is üzenetet intézett hazai írótársaihoz, melyben a népiekhez hasonlóan állította előtérbe ia nemzeti lét kérdését: „arról van szó, hogy holnap élünk-e Imég? (...) Veszélyben a haza! Nemzeti létünk, nemzeti kultúránk, anyanyelvűnk veszendő. De Ti jól tudjátok, hogy ez egyszerűen és szó szerint igaz.” Ennek tudatában kell cselekedni, mert „Jaj nekünk, ha bűnrészességben marasztalnak el, bárha csak mulasztás miatt is. (...) Kihez szólnak majd írásaid, ha nem lesz magyar olvasótábor?”42 Ezen az alapon könnyen szót lehetett volna érteni a népiekkel, de az Üzenet szerkesztőségi vitazárója — amellett, hogy a magyar irodalmi élet egyik legfontosabb feladatának tekintette a ^haladó gondolkodású írók szellemi egységének” a megteremtését — továbbra is fenntartotta azt a véleményét, hogy ennek fő akadálya .az a határozatlanság és ingadozás, amelyet az írók a „demokráciáért való harcban és a fasizmus elleni kiállásban tanúsítottak”, valamint gondolataik tisztázatlansága, „almi miatt nem tudtak elég erős ellenállást kifejteni a csábító köntösben jelentkező antidemokratikus szemléletekkel szemben.”4:l Az Üzenet tehát — néhány megértőbb kijelentés ellenére — a fasizmus fertőzöttjeinek tekintette a népieket, de még hajlandó volt az együttműködésre. Ezzel szemben a moszkvai Űj Hang teljesen elutasító volt. Gergely Sándor pl. így gúnyolódott: „ha emlékezetünk nem csal, egy bizonyos ,Márciusi Front’ is volt, valaha, nagyon régen, egy-két évvél ezelőtt és ennek laz élén, éppen a múzeumi lépcsők tetején, költők zangedeztek, fogadkoztaik a megújított tizenkét ponttal. (...) Azóta azonban ezek az ,álmárciusiak’ úgy látszik másfajta múzsával csókaltatták magukat homlokon.”44 Gábor Andor pedig Veres Péter és Tamás Aladár cikkeihez fűzve megjegyzéseit leszögezte: „helytelen volt a politikánk” ezzel a tehetséges, de elté- velyedett emberrel szemben. „A népfrontnak nem lehet feladata, hogy az idáig eljutott Veres Pétert magába olvassza. Ellenkezőleg: az a feladata, hogy kirekessze magából.. ,”45 A „magába olvasztás” kifejezés szemléletesen bizonyítja, hogy miként értelmezték némely körökben a népfront-gondolatot. Ennek a merev, Imósok véleményét figyelembe venni képtelen magatartásnak az okát Féja Géza abban látta, hogy a magyarországi „szociáldemokrata mozgalom, 938
