Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)

Veres Péter egykori direktóriumi tag súlyos kérdéseire előbb-utóbb válaszolni kell. A lényeg, hogy 1918-19 nem tudott nelmzeti egységet teremtő forradalommá válni akkor, amikor éppen a nemzeti összefogás vált a legfontosabb feladattá. Mert amíg szomszédaink — igaz, sokkal előnyösebb helyzetben — egységes nemzeti fellépésüknek köszönhetően képesek voltak a Habsburg monarchia rolmjai alól megerősödve 'kikerülni, addig a mi szerencsétlen forradalmaink meghasonlásba kergették a magyarságot. Ennek következtében az ország képtelenné vált a szükséges ellenállásra, pedig — amint ezt az ugyancsak vesztes törökök nemzeti összefogásának országmentése, valamint a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének sikerei lmutatják — egy nemzeti összefogásra épülő forradalmi honvédelem kedvezőbb nemzeti kereteket 'biztosíthatott volna a monarchiából kiszakadó magyarság számára. Egy átfogó földreformot megvalósító polgári demokratikus forradalom pedig megteremthette volna mindennek, valamint a magyar társadalom jövendő demokratikus fejlődésének a feltételeit.

A proletárforradalom bukása után felvetődött a kérdés, hogy annak vezetőd — egy-két kivételtől eltekintve — miért nem ismerték fel az ország sorsát meghatározó nemzetközi helyzet valóságos alakulását, miért hittek makacsul a vágyaik szülte ábrándképekben, amelyeknek következtében képtelenné váltak larra, hogy felismerjék a magyarság politikai cselekvésének lehetőségeit és határait? Miért hittek fanatikusan ,a legradikálisabb forradalmi módszerek világmegváltó erejében, megfeledkezve az ország történelmi hagyományairól és társadalmi valóságáról, amelyeket ha érzékeltek is, bennük csak a forradalom akadályait látták és nem olyan meghatározó tényezőket, amelyekhez a forradalmat alakítani kell. Ebből következően ha ismerték volna is 'kellőiképpen a magyar paraszti valóságot, a földosztást — szocialista dogmáik alapján — akkor is elvetették volna. A nemzeti kérdéssel szemben — ha lehet — imég értetlenebbül álltak, s az internacionalizmusban feloldódó, nemzeti kereteken túllépő Imegoldás ábrándját kergették, túlértékelve a munkásmozgalom e tanítását. S itt nem hagyható figyelmen kívül, hogy a proletárforradalom vezetőinek többsége zsidó származású volt, akik a 'kisebbségi lét évszázados keserű tapasztalatainak hatására a munkásmozgalom nemzetköziségében lelték fel minden nemzeti elnyomás és minden nemzeti kérdés egyedül helyes és hatásos megoldását. Érthető hát, hogy a tudományosan megalapozottnak gyorsan elhitt tételt jóhiszemű lelkesedéssel hirdették, idejét múltnak tartva minden nemzeti keretet, és nem értve meg a magyarság nemzeti újjászerveződésének létkérdéssé válását sem. Mindez olyan visszás helyzetet eredményezett, hogy még a Tanácsköztársaság nemzeti létet is védelmező harcát sem voltak képesek honvédő háborúnak tekinteni, csupán a proletárdiktatúra védelméről beszéltek, megfeledkezve arról, hogy a leghaladóbb társadalmi rendszer is csak eszköz, és az a feladata, hogy a kor követelményeihez képest a lehető legeredményesebben szolgálja az adott népet és nemzetet, amely az egymást váltó politikai rendszerekhez képest „örök”. Amennyiben ennek az elvárásnak nem tud megfelelni, úgy szépen hangzó elvei ellenére sem töltheti be hivatását.

Veres Péter idézett hadakozását Darvas József a következőképp értékelte: az „Üzenetben lévő cikkedet igen jónak tartom, csak — szerintem — túlzottan őszinte vagy benne ... jobbnak tartanám, ha abbahagynád az Üzenetbe való írást. Semimi értelme egy külföldön megjelenő lapba, amelyért felelősséget nem vállalhatsz, amelynek reális értelme is kevés és legfőképpen amely egyáltalán nem vállalja azt az eszmei vonalat, mint te.”37

Fája Géza szintén ingerült hangon tette szóvá, hogy „egy párizsi magyar folyóiratban ismét amolyan felelősségre-vonás folyik” azok részéről, akik úgy „vélték, hogy a mi példánk az ő széllelmii-politikai szektájuk igazolására való. Csakhamar tudomásukra kellett hoznunk, hogy nem arra való. Amit cselekedtünk a néppel és a népért tettük és semmi szükségünk arra, hogy makulátlan erkölcsi és szellemi valutánkat világnézeti szekták aprópénzre váltsák. (...) A nemzeti szocializmustól éppúgy távol állunk, mint a S'zéisőba'loldal behozatali cikkétől. (...) Nincs szükségünk arra, hogy ezekkel a szektákkal .közös frontot’ csináljunk.”3**

937