Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)

összetartásban lefolyt levélváltást olvastam s a magam részéről igen örültem levelednek. Baloldalon, mint minden megnyilatkozásoddal kapcsolatban, erről is eltérőek a vélemények, ,ősi’ ellenségeid véres kardként hordozzák körül, ,árulásod’ újabb bizonyítékát.”5 Nekik válaszolta Veres Péter: nem elég csak a saját soraink erősítése, de „egyidejűleg a túloldal sorait is bomlasztani kell.” Küzdeni minden tehetséges emberért, mert „annak, aki alul van és mégis győzni akar, nemcsak testi erőben, nemcsak tömegben, hanem szellemi és erkölcsi értékekben is magasabb- rendűnek kell lennie.” Tehát: „Próba ez, amit ki kell állani, mert aki nem állja ki, soha nem lesz író. Az osztályharc ugyanis nemcsak az értéktöbbletért, nemcsak a hatalomért folyik, hanem a tehetséges emberekért is.”6

A munkásmozgalom időszerű feladatainak e természetes észjárású megfogalmazását a Népszava táborában képtelenek voltak elfogadni. A mérsékeltebbek elismerték ugyan, lehet szólni az ellenfélhez is, de van egy átléphetetlen határ, amit szerintük Veres Péter már megsértett. így csak megtévesztően hat a tömegeikre, ha „a mi Veres Péterünk jól isimért nevét azok lapjában olvassa”, akik — a cikkíró szerint — csak a Számadásban tapasztalható „fajelmélete” miatt engedik szóhoz jutni az írót.7 A „visszautat” 'azonban még nyitva hagyták, de a „csodaparasztnak” kijáró gúnyos megalázással: „Péter, ne légy vadorzó, maradj csak a magad vadászterületén!”8 A haroiasabbak viszont nem értettek egyet e fölényes és sértő „megbocsátással” sem és megdorgálták, aki mérsékeltebb volt, hogy „sarainkban akárkit is, mint ,prófétát’ hívjon vagy visszahívjon”, mert „mink nem hívunk vissza soha senkit. (...) Nekünk szocialistáknak, a szociáldemokrata pártnak prófétákra nincs szükségünk.” Épp ezért: „Ne hívja Veres Pétert sem, mert ha ő tényleg szocialista, akkor munkájával mindig és mindenütt nekünk dolgozik.” Ha pedig nem az, „akkor a Veres Péterek százai meg százai sem hiányoznak nekünk. A proletár tömegeink soraiban van és dolgozik ma is ezer meg ezer, legalább ugyanolyan tehetségű és képzettségű, de névtelen elvtárs mint amilyen Veres Péter.”9

E mérhetetlen szektás öntudat csak „tudományos” alapokon nyugodhatott: „A mi -agitációnk nem a felelőtlen, kritikátlan, mitikus és éppen ezért ellenőrizhetetlen prófécia, hanem a való életen, a természet, a társadalom és a gazdaság törvényein alapuló, őszinte, igaz, így tehát ellenőrizhető tanítás.”10 Azóta már e „tudományosan” megalapozott dogmák híveinek is be kellett látni, hogy a jövendő társadalmi fejlődéséről alkotott tudományos elképzelések nem (is olyan könnyein ellenőrizhető tanítások, s igazságértékük majd csak a megvalósulás időszakában bizonyosodhat be. A nézeteltérések azonban nemcsak a szocialista 'eszmék korabeli dogmatikus értelmezése miatt keletkeztek, hanem személyes okokból is: A „te esetedben — írta Darvas József — akit mint ,csoda-parasztot’ fedeztek föl... az istennek se akarják a rád szabott külön mértéket föladni. Ezek már a jelentkezésed idején megérezték, hogy konkurens’ vagy s egyre azon igyekeztek, hogy elrekessze- nek a magad sajátos területén, hogy ,földmunkás-író’, .zseniális paraszt’ maradj a közvélemény szemében, aki bármilyen zseniális is, mégis más mint ők, tehát az általános értékrendben nem veszélyeztetheti az ő helyüket.. Ez az elvi és személyes ellentétekből fakadó támadássorozat természetes |megrökönyödést keltett a népi (baloldalon: „nagyon dühít már ez az undok hajsza, ami itt ellenied folyik... Mit gondolsz, nem lenne jó, (ha írnék a Népszavába egy cikket?”12 — kérdezte Darvas. Veres Péter azonban maga akart válaszolni, de cikkét Mónus Illés visszaküldte azzal, hogy a vitát lezárták.13

A Párizsban megszólaló Révai Józsefnek szintén az volt a véleménye, hogy ami történt az Veres Péter részéről nem vita volt a nyilasokkal, „hanem barátságos terefere.” Annyi különbséget azonban tett, hogy Veres Péter „fajelméletét” nem azonosította a „fasiszták barbár fajelméletével”,14 s együttműködésüket továbbra is lehetségesnek tartotta, de csak akkor, ha „-lelkiismereti konfliktust idézünk fel Veres Péterékben; hogy meghasonlásba vigyük, és válaszút elé állítva: (megtartsuk a magunkénak.”15 A többes szám annak szólt, hogy több -népi író is részt vett az 1938 októberében induló Egyedül Vagyunk című folyóirat első számának pályázatán — Utam a középosztály felé — s azon díjakat is nyertek, amelyeket Oláh György

932