Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)

főszerkesztő adott át.16 A folyóiratot még a reformelképzeléseket hangoztató Imrédy Béla miniszterelnök külügyi titkára Üjpétery Elemér javaslatára indították a miniszterelnökség támogatásával. Imrédy egyetértett azzal az Elképzeléssel, hogy fejlődjön ki egy új reformnemzedék, 'amelynek formálásában Üjpétery különösen fontos szerepet szánt a népi íróknak.17 Rövidesen azonban — Imrédy jobbrafordulá- sával együtt — a folyóirat is a jobboldalon kötött ki.

Visszatérve a népiek részvételére: Veres Péter lis a díjazottak között volt, de nem utazott Pestre, így Darvas József számolt be neki az eseményről: „Igen bangu- lattálanul folyt le az egész móka: Oláh Gyurka mondott egy kis méltatást, Erdélyi Jóska megköszönte mindnyájunk nevében a pénzt(!) (...) Én elmondtam a kritikámat és azt 'is, hogy szerintem mi lenne a lap hivatása, — de nem értették meg. (...) Ami a visszhangot illeti: sem írói, sem pártkörökben nem keltett különösebb föltűnést a dolog. Azok, akik egyéb dolgokért ás szidtak már téged is, 'engem is, természetesen erre is hivatkoznak, mint adalékra ,félresiklásunkhoz’ .. .”18

Révai — nem ismerve a részleteket — eltúlozta a történtek jelentőségét, különösen Darvas József és Veres Péter részvételét nehezményezve. Hozzá haonlóan Tamás Aladár a moszkvai Űj Hang cikkírója is kifogásolta, hogy az Egyedül Vagyunkban Illyés Gyula és Veres Péter nevével találkozott: a „mieink mintha elfeledték volna, mit jelent írónak lenni, pedig ma megnőtt az írói felelősség. Csak általánosságban lelkesednek a szabadságért, de konkrét Imegjelenésétől visszahőkölnek.”19 E „konkrét megjelenés” alatt Tamás Aladár nyilván a proletárdiktatúrát értette, mert a népieknek a „szabadság egyéb megjelenésével” kapcsolatban nem voltak kifogásaik.

Sokkal harciasabban lépett fel Gergely Sándor, aki szerint Veres Péter arra oktatta a fasisztákat, hogy „szeretniök kell a demokrata magyarokat, mert azok igazi jó fasiszták.” Már „’Az alföldi parasztság’ (sic) című tanulmányában, meg a Márciusi Front’ sajtójában a ,jó-fasizmus’ gőzös elméleti alapjainak ikubiikolt.” Hiba, hogy ezekre eddig senki sem mutatott rá. „Az utóbbi esztendőkben .bölcseleti és politikai’ munkássága — akár jobboldali, akár .baloldali’ lapokban fejtette ki: sokszor, nagyon sokszor nem használt a .baloldalnak’, de a jobboldalnak vált javára.”® Nemcsak e Veres Pétert rágalmazó értetlenség, de az is jellemző, hogy Gergely képtelen volt idézőjel nélkül emlegetni a hazai baloldalt. Ugyanakkor az a tény, hogy Az Alföld parasztságát a fasizmus szátláscsinálójának tekintette, hasonlóan a Népszavából idézett íráshoz, amely viszont a Számadást minősítette a faj- elmélet sugalmazójának, azt mutatja, hogy a munkásmozgalom egyes képviselői vakságot okozó előítélettel fogadták e műveket, nem tudva kigyógyulni a „mi úgyis mindenkinél jobban tudjuk”-mak a rögeszméjéből.

A Párizsban Imegjelenő Üzenet kommunista munkatársai — mint Révai fentebb idézett cikke mutatja — megértőbben, de hasonló elfogultsággal írtak a Márciusi Front egy évvel korábban még dicsért íróiról: „ha ma nem is, holnap majd megérti a Márciusi Front minden valamire való írója és híve, hogy a nemzeti ösz- szefogásért és a nép javáért küzdők sorában mindenkinek ott van a helye, aki csak szemernyit is tud segíteni.”21 A megállapítás igaz, csupán a címzettet tévesztette el Gereblyés László, mert nem a népieket, hanem a saját táborát és a Népszavát kellett volna erre figyelmeztetnie a Veres Péter és társai ellen indított értetlen támadások idején.

A munkásmozgalomban hibát nem lelő Gereblyés a népiek, valamint a polgári radikálisokat és szocialistákat tömörítő Szép Szó közti vita értékelésekor már fel- szabadultabb 'és hajlandó mindkét felet elmarasztalni: „Kezdettől fogva hibás volt a Márciusi Front íróinak magatartása, teszem a ,Szép Szó’ című folyóirat köré gyűlt demokrata-radikális írók és imtellektuelllek táborával szemben”, de a Szép Szó is fasisztázta a népieket, sőt „egyik-másik teoretikusa a szélsőbaloldal rég kinőtt mundérját vetette néha-néha panyókára s az ,elvi tisztaság’ nevében türelmetlenkedett azokkal szemben is, akiktől azt elvárni nemcsak naivitás, de szinte visszaélés az elvi tisztaság fogalmával.”22 Az „igazság kizárólagos ibirtókosai” tehát a népieket eleve nem fogadták el egyenrangú társnak, s a legjobb esetben is csupán elnézni vol933