Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Kovács istván: "Arad pedig..." (esszé)

tot, midőn .ezen derék, nemeslkehlű lengyel fiák, — hazájok örökös gyalázatai, a népek szabadsága meggyilkolására oly gazul felhasznált uhlánok ellen fognak harcolni.”

A háromszáz lengyel önkéntes érkezése, mint a Tábori levelek -rovatban közzétett tudósításból kiolvasható, felvillanyozta az aradi magyar csapatokat. Azt remélték — s a Wysoaki zászlóalj Aradra küldését többek között ezzel indokolták —, hogy a lengyel egyenruhák és ia lengyel nemzeti tlobogó láttán, Blomberg ezredes „oly gazul felhasznált” lengyel uiánusai, akik annyi bajt okoztak a magyaroknak, tömegestül fogják egységüket odahagyni, hogy a légióba beáiljanak. Az Áriadnál táborba szálló lengyelek jelenlétének erkölcsi hatása, jelentősége sakkal nagyobb volt, mint ez a zászlóalj erejéből következett.

Ugyanennek a napnak legfontosabb eseményéről egy másik debreceni honvéd tudósít nehézkes, katonai nyelven: „Folyó hó 2-án (...) dél előtt tiszti konferenciát tartott az ezredes úr (...) — melyben a vár iránti erős elhatározott akaratát nyil- vánítá, miszerint a várat anélkül, hogy annak falai s épületei bombák általi leendő elrombolása által tetemes kárt s költséget ne okozna a hazának — meg akarja támadni két különböző helyen híd formát emeltetve a falakra, hol az emberek tömegben sebesen haladhassanak éjjel.”

A lengyelek, akik Aradra menet Cibakházán emlékeztek meg 1830 „novemberi éjéinek dicsőségéről”, részt kívántak a decemberi éj dicsőségéből. „Tegnap érkeztek meg Lengyelhon dicső vitézei — eleveníti ímeg első aradi óráikat a Pesti Hírlap tudósítója. — Végtelen zápor nehezítő meg útjokat. És ők átázottan szállásoltatának be. Lelkes vezórök hatályos beszéddel üdvözlő őket. (...) Karfelemelve «-éljen« kiáltásokkal fogadták a harcias szózatot. Zenénk lengyel zenét hiangoztata. A lelkes szavak után »Éljen a magyar! éljen a lengyel« kiáltások vegyülnek a zene hangjai közé! És Európa e dicső nemzetének lelkesedése könnybe borítá szemeinket. Még meg se száríthaták átázott ruháikat, éjfélkor csatarendbe álltak a székelyekkel és a békési önkénytesekkel”.

Wysocki úgy érezte, hogy a roham nincs kellőképpen előkészítve, „s Máriássy túlzottan számít az osztrákok elővigyázatlanságára és gyávaságára...”. Mégis, kételyeit félretéve, kéri a magyar parancsnokot, „'hogy a légió -is részt vehessen a vállalkozásban”. A napóleoni idők (tapasztalataiból tudja, mennyit jelent az, ha a légió már harctéri fellépésének első óráiban országra szóló dicsőséget arat. A nyert csata a közvélemény megnyerését is jelenti. -A magyar közvéleménnyel -pedig Kossuthnak is számolnia kell.

Wladysíaw Poninski kiemeli az előző fejezetben -idézett nemoárjába-n, hogy a lengyel tisztek „lelkesen fogadták a tervet, a 'közeli tűzkeresztség örömmel töltötte el őket”. Azt is hozzáfűzi, hogy „éjjel, amikor a sötétség a bátorságra és a félelemre egyaránt fátylat borít, sokkal nehezebb bátornak lenni, mint nappal, nyílt téren, ahol az embert fürkésző tekintetek vizslatják”. Poninski egy kis lengyel -rohamosztag élén a támadás ékjében haladt.

A meglepetésre alapozott éjszakai akció sikere nem a -lengyeleken múlott, elsősorban a hibás helyzetfelmérésen alapuló előkészületek és a csendet megőrizni képtelen honvédek miatt szenvedett kudarcot: „a V-ár-abroszon (...) a harmadik sáncban kiállítottalak feltüntetett híd hiányzott,” a „lajtorják rövidek voltak”, az idő előtti -éljenzés pedig felér-t az árulással. A fel-lármázott várőrség puska-, majd ágyú- tüzet zúdított az ostromlókra. Hogy a rohamozok nagyobb veszteség nélkül vissza tudtak vonulni, az csak a hajnali sötétségnek köszönhető.

Meg kell jegyeznünk, hogy Wysocki csak Máriássy határozott személyes parancsára rendelte el zászlóaljának a visszavonulás-t. „... tudván, mily hatással van a puskaport még nem szagolt katonára az első hadi-élmény — írja ő —, a legnagyobb rendben, lassan retirálta-m, -gyakran meg-megállva és szemközt fordulva az ellenséggel.” A sáncárkok -mögött -lapuló ellenség persze láthatatlan volt, így a szabályos időközömként -hátr-aarcot csináló -lengyelek hiába sütötték -rájuk -puskájukat. Wysocki célja e harcias visszavonulással az volt, hogy tompítsa katonáinak kudarcélményét. Poninski a retirálás során elsősorban azzal törődött, hogy egyetlen lengyel sebesül916