Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól (regényrészlet)
— Honnan veszed ezt? — Törvény. — Kinek a törvénye? — Az enyéim. — Még jó, hogy gondoltál a délelőttökre — sóhajtott Balog főszerkesztő. Füredig nem kaptak jégbehűtött pezsgőt, de nem bosszankodtak. Tisztában voltak a vállalkozás reménytelenségével, így inkább mulattak a kudarc miatt s önmagukon, azon is, hogy egyes helyeken a pincérek milyen komolyam veszik a sötét öltönyüket és figyelmes nézésüket. Bocsánatkérő mosollyal az ajtóig kísérték őket, miközben az arcukon a hiábavalóság érzése szomorkodott. Sebestyén Márton a szálloda előcsarnokában a gyomrát tapogatva várta őket. Már előző este a vacsoránál gyomorfájásra panaszkodott, és így reggel, a konferencia titkára megértéssel vette tudomásul, hogy a szállodában marad, nem vesz részt a sajtótájékoztatón, a megbeszélt interjút pedig a következő naipra halasztja. Reggeli előtt három feketekávét ivott, bár tudta, éhgyomorra egy is árt neki, ráadásul a trafikban vásárolt egy csomag amerikai cigarettát, kétszer egymásután rágyújtott, egyre türelmetlenebbül, a nemdohányzókra jellemző rutintalansággal fújva szét maga körül az illatos füstöt. Ahogy múlt az idő, egyre csalódottabb lett, és azon se lepődött volna meg, ha Frankék egyáltalán nem érkeznek meg. Dél felé tulajdonképpen már nem is bánta volna. Frank távolmaradása ugyan egy kissé rosszul esett neki, valamit keresztül is húzott arra a napra az életében, azt azonban bizonyosan érezte, hogy Balog főszerkesztő egy cseppet se hiányzik neki, mégis, amikor felbukkantak a szálloda előcsarnokában, abban a pillanatban mindent elfelejtett. Az arca felragyogott, porcelánfogai vidáman vigyorogtak, szemében egy csöpp neheztelés se látszott. A pezsgő föllelkesítette. Vagyis megadta magát a barátságnak. Niem sokkal a déli harangszó után egy ódivatú kerthelyiségben találtak jégbehűtött pezsgőt. A főszerkesztő Frank elé tartotta karóráját. — Még lehet? — Állítsd vissza negyedórával. — Ez komoly? — A legkomolyabb. — Akkor a pezsgőhöz kérek egy üveg vörösbort is. Sebestyén Márton rögtön benyakalt egy nagy pohár vörösboros pezsgőt. Mintha nem is lett volna gyomra. A pincérnő az asztalukhoz lépett, közelebb hajolt, de semmivel se bizalmasabban, miint szökött. Frank végigmustrálta. A szigorú fűzőkbe és más tartókba zárt test duzzadtsága így közelről egyszerre riasztotta és lenyűgözte. Ügy tűnt: nincs mozdulat, amely ebben a pillanatban illetlen. A pincérnő megsejtette, hogy mi játszódik le mellette egy férfiban, kissé hátrább lépett, de az illatát és az illúziót otthagyta, Frank pedig még egyszer beszippantotta a pincérnő szappanszagát, és azt gondolta: — Az, hogy hozzám se szól, rám se néz, végül is, azt jelenti, mintha azt mondaná, hogy hiába bámul engemet, uram, nem sokra megy velem, hiába vár záróráig, ma búcsúnap van az üdülőkben, és én már este nyolcra olyan halálosan fáradt leszek, hogy ... A pincérnő büszke galambtartással vonult vissza a söntésbe. A szomszéd asztalnál megmozdult egy magányos férfi. Macsfcaaroa volt. — Füred legjobb nője — mutatott a pincérnő után. Szavait sűrű fejbólogatás- sal kísérte. Frank a homlokát ráncolta. — Még mindig érzem a szappanszagot. — Az biztos! Füred legtisztább nője. — De hol van az ezerötszázas világcsúcstól — legyintett Frank lemondóan. A macskaarcúra mosolygott. — Vagy legalább azt tudhatnánk pontosan, hogy mennyi most az ezerötszázas világcsúcs, nem igaz? 893
