Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Kovács István: Wiesław Paweł Szymanski: Órák helyett percek (kritika)
KOVÁCS ISTVÁN Wieslaw Pawef Szymanski: Órák helyett percek Napjaink Lengyelországénak legnépszerűbb olvasmányai közé tartoznak azoknak a történelmi személyiségeknek az életrajzai, emlékiratai, politikai, közgazdasági trakt- tátumai, akik a XIX. század lengyelségének históriájára valami módon befolyással voltak. Hozzá kell tennünk, hogy vállalt szerepüket esetenként nem lehet erkölcsileg egyértelműen megítélni. Főként, amikor politikusokról, politikai gondolkodókról van szó. Olyanokról, mint például Ksawery Drucki-Lubecki herceg, az 1820-as évek Lengyel Királyságának pénzügyminisztere, legfőbb gazdasági szakembere, aki a pénzügyileg szétzilált országot gazdaságilag néhány év alatt rendbe tette: utakat épített, középületeket emelt, „várost rendezett”, bányákat nyitott, gyárakat hozott létre, megalapította a kapitalista fejlődést segítő Lengyel Bankot, ö még a lengyelekkel szemben kifejezetten ellenséges I. Miklós cárt is képes volt olyan engedményekre rávenni, amelyek végeredményükben a lengyel nemzeti érdekeket szolgálták. Emellett azonban energikusan fellépett a nemzeti függetlenség kivívását hirdető konspirációs mozgalmak ellen. Arra törekedett, hogy az ország elkerülje a fegyveres felkelést, amely meggyőződése szerint, pusztulását okozza, hiszen az elkerülhetetlen bukással járó megtorlás felszámolja a nemzet fennmaradását szolgáló politikai, kulturális és gazdasági intézményeket. Wieslaw Paweí Szymanski, a kitűnő krakkói irodalomtörténész és esztéta a múlt század első évtizedeit választotta debütáló művének, „monológ-mozaikos” regényének időbeli keretéül. Könyvének öt főhőse van: I. Sándor cár — (1815-től lengyel király) — Novoszilcov szenátor, a cár később teljhatalmú varsói megbízottja, Adam Jerzy Czartoryski herceg, a cár egykori barátja és munkatársa, az 1831-es szabadságharc Nemzeti Kormányának elnöke, majd a lengyel emigráció legenergi- kusabb és legbefolyásosabb vezetője, Joachim Lelewel történészprofesszor, konspi- rátor, a Nemzeti Kormány radikális itagja, valamint Ksawery Drucki-Lubecki herceg, a lengyelek Széchenyi Istvánja. Mindegyikük bizonyos pontokon, események révén egymáshoz kapcsolódó valós történelmi személy. Az egyén szándékai és tettei alkotják Szymanski könyvének mozgató pólusait. A szándékot miként változtatja meg a hatalambirtaklás, a környezet, a tradíció? Lehet-e mind szabadabb mozgást biztosító liberális politikát folytatni egy eredendően zsarnoki hatalmi szerkezet traverzei között? Adhat-e önállóságot egy hódító impérium a meghódítottalak? Adományozhat-e alkotmányt uralkodó, ha eredendően ellensége minden alkotmánynak? Felléphet-e a nyelv védelmében, ha alkalmasint el akarja azt venni? És így tovább. Sándor cár, az idegbajos II. Pál cár fia, akinek szerepe volt a Napóleonnal kokettáló apja meggyilkolásában, a pétervári udvarban barátkozott össze az ifjú Czartoryski herceggel. A cárevicsnek ez utóbbi ajánlotta be No- voszilcovot, a tehetséges orosz középnemest. Történelmi tény, hogy mindhárman lelkes hívei voltak a liberális eszméknek, s azok szellemében tervezték a birodalom átalakítását ... Amikor Sándor trónra lépett, külügyminiszterévé tette Czartoryskit De a feladatsor sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint azt a „hatalmon kívül” gondolták. A reform nem csupán az uralkodón múlott, hanem hatalmának közvetlen támaszain, családi és társadalmi környezetén és persze szövetségeseinek érdekein. (Napóleon félelmetes gyorsasággal terjeszkedett Európában). Hogyan tehetett volna Sándor bármit is a lengyelek érdekében, ha polonofil intézkedéseit az udvar rosszallot91
