Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól (regényrészlet)
THIERY ÁRPÁD Búcsú Freytágéktól HARMADIK FEJEZET Balog főszerkesztő bámulatos könnyedséggel, már-már elegánsan sajátította el a fővárosi élet szokásait, ugyanakkor makacs módon és ravaszul megőrzött valamit a természetes fialusiasságból, ami elég volt ahhoz, hogy ne kínozza a honvágy, és ne érezze magát <a szülőfalu hálátlan fiának. Időnként így is rossz érzések és hangulatok törtek rá: keskenyedni kezdtek az öreg pesti utcák, fojtogatta a város füstje, elviselhetetlenné vált minden egyes járókelő. Ilyenkor sürgősen keresett magának valamilyen ürügyet, nem volt nehéz, hogy kiszabaduljon Budapest falai közül. Messze elkerülte tisztántúli szülőfaluját, és minden utazáshoz más-más útitársat választott magának a szerkesztőség munkatársai közül. Senki se mondhatta, hogy kétszer utazott Balog főszerkesztővel. Ezúttal Frankra esett a választása. Az ürügy az a nemzetközi konferencia volt, ahova a főszerkesztő Sebestyén Mártont küldte tudósítónak. Korán akartak indulni. Balog előző este ragaszkodott a hat órához. Frank el se tudta képzelni, hogy mihez fognak kezdeni olyan korán. Végül csaknem egy órát várt az autóban a főszerkesztő lakása előtt. Elhagyva a fővárost, mind a ketten úgy érezték: behozhatatlan késéssel és a lelkűkbe fészkelt mulasztások nyugtala- nításával indultak útnak. Frank a balatoni autópályán már arra sem mert volna biztosat mondani, hogy megtalálják Sebestyén Mártont a füredi tanácskozáson. Útközben keveset és figyelmetlenül beszélgettek. — Jobb lett volna, ha téged küldetek oda — ásított a főszerkesztő. — Ő miért nem felel meg? — Valami nincs rendiben körülötte. Frank meghökkent. — Nagyon is rendben van — vette védelmébe a barátját. — Honnan tudod ennyire biztosan? — pillantott hátra gyanakodva a főszerkesztő. Frank nem válaszolt. Balog két éve fedezte föl Sebestyén Mártont egy üzemi lap szerkesztőségében. Különösen az ragadta meg, hogy a fiatalember előzőleg két évig segédmunkás volt a gumigyárban. — Ez aztán a népi káder — mutatta be Franknak. — Biztos, hogy össze fogtok barátkozni... Frank a hatalmas termetű Sebestyén Mártonra mosolygott. Gyanútlan gyermekséggel figyelő tekintetbe ütközött. Telt gyermekarc, csak a bőre épp nem rózsaszín. Várakozó tartásában volt valami lompos nehézkesség. Balog még álmos volt. Ilyenkor különösen alacsonynak és kövérnek érezte magát. Gondterhelten szuszogott. Megpróbálta elképzelni: hogyan viselkedik mások szemében, de abban a pillanatban, amikor megláthatta volna magát a miniszter irodájában, éles, vakító fény vágott a szemébe. Mintha a Napba nézett volna. Netm ellenőrizhette, hogy mi történt a miniszter szobájában, nem vigasztalhatta magát, csak sejtette, hogy tegnap délután valami llezárult mögötte, amikor a miniszter váratlanul lemagázta. Zavarta, hogy alig emlékszik a tegnap délután részleteire, csak abban volt bizonyos, hogy átkozottul nehéz helyzetbe került, és irigyelte magától azokat a régi pillanatokat, amikor még habozás nélküli tudott igent vagy nemet mondani. 891
