Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - JUHÁSZ FERENC 60 ÉVES - Kabdebó Lóránt: "Viselni a kegyelmet" (Juhász Ferenc újabb költői korszaka) (tanulmány)

párosrímű tizenkettős e küzdelem színtere. Ahogy mondjuk A huszonhatodik év szonettjeiben benne él a versforma világtörténete, úgy a Fekete Saskirály verssza- kaiban a Toldi legszebb strófáinak hangszerelését is halljuk, ibenne zeng a nemzeti versidom egész gazdagsága. Micsoda szürreális ellentétezés: hangsúlyai, mondat-intonációja Arany Jánost idézik, — nyelve, leírásai Bosch fantáziájára emlékeztető pornó-jeleneteket alakítanak. A másság magasfeszültsége: hangnem és fantázia ösz- szeszikráztatása. Szinte metanyelven. Kálnoiky nagyszerű Shakespeare újraátélésére, a XIX. Henrikre emlékezünk: szinte blöffnyelven alakul, szónokai, pereg a versszak. A magyar nyelv oilyan lehetőségei szabadulnak el így, amelyben a kötött és a hagyomány megszentelte forma a szavakat új, a grammatikától és jelentésüktől független életre kényszeríti. A kommunikáció új lehetősége születik ezáltal: a versbeszéd újfajta értelmezési teret teremt, a belső történést, a hallgatást szólaltatja meg. A közvetlenül elmondhatatlan! átélni segíti, világra érleli. Mint a Tolsztoj-regényben az idegen nyelvi közegre való áttérés, vagy Hans Castorp esetében a másik nyelv: Juhász eddigi költői világát (mint metanyélvi közeget) belesűríti ezekbe a versszakokba. Azt hiszem, merészségben és fegyelemben (mert a kettő ebben a műben összetartozik, egymást meghatározó erő!) legmesszebb ez a költemény megy el a magyar irodalomban.

De így vagyunk magával az alapmesével és az ellen-jézus Fekete Saskirállyal is: mítosz helyett pszeudomítoszt teremt, és úgy építi fel az egész művet, mintha egy hagyományteli arohe-típusra lenne vonatkoztatható. Ahogy a forma-hangnem és nyelv-történés ellenpontozzák egymást, úgy itt a valódi vallásos hagyomány (Jézusképzet) és annak ellentéte, az egyéni-egyszeri ötletre épülő mítoszteremtő gesztus adja a mű alapfeszültségét. Jézus ellenében ugyanis nem az ördögöt, vagy valamilyen antikrisztust formál, hanem egy negatív képmást gondol el, amely a megváltás helyett éppen a halálba vonzana. A „megkísérlés” evangéliumi jelenete sejlik fel az egész mű mögött, az Istenfia próbatétele a böjt utáni káprázatokkal, — csakhogy nem az őskép felelevenítésével, hanem az egyéni jelenetezés másságával. Önmaga költői nyelvén alakítja a mesét, — amely mégis köthető a világ alapvető mátoszi átéléséhez.

Mi is tulajdonképpen a Fekete Saskirály?

Ha a Halott feketerigó a Hajnali részegség kibontása, ez Az ős Kajáné. Mondhatná róla, a benne zajló küzdelemről Juhász Ferenc is: Az élet, vagy a költészet. Csakhogy itt a „szereposztás” a fordítottja az Ady-versének. Az ős Kaján figurája bizonyos pozitív töltést hordoz, a Saskirály ellenben éppen az ember negatív léte: az ellentét az emberben. És ezzel szétválik az élet és a költészet. Az élet a Saski- rály-képzet ellenében győzhet, a költészet éppen; a Saskirály megképzése. Életre- keltése a műben, és legyőzése ugyanott. Az élet nevében. Bárha a két vers szemléleti szerkezete mégis megegyező. Ha kívülről nézzük: tartama egyetlen metafizikus pillanat: amikor az ember önmagában találkozik bűn- és halálösztöneivel, „lelkem alatt egy nagy mocsár: a förtelem”-mel. És ahelyett, hogy engedne a csábításnak, legyőzi azt, felszögezi a fára, és nem engedi szabadon garázdálkodni. Egyszerre szögezi fel önmagában, és áll ellen a felszögezett szuggeszíiójániak, amely elszabadítá- sára szólít fel. Mert az élet: hogy ne szabadítsuk el magunkban a halált.

De folyamat ds az eposz (és ennyiben az eddigi Juhász-époszok társa is): ha belüliről, életünk oldaláról nézzük. Meg-megújuló küzdelem (mint Adynál: „piros hajnalok hosszú sorban suhannak el”), 'az élet lleélése: a halál megfékezése, míg végül megérünk — a halált mégis percenként legyőzve — az elmúlásra. Mint az angol barokk metafiaikus költők esetében: filozófiai magasfeszültség és egyben a legrafináltabb költői eszközökkel tudatosított küzdelem, .amely az életcsapdák át- és túlélésének esélyét érzékíti meg.

Az ismert Juhász-motívumokból épül persze ez a vers is. Csakhogy itt a kötött versszak, majd a komponált fejezet és az évtizedekig érlelt versegész hármas kényszere nem engedi, hogy kényelmesen kiteljesedjen az elképzelt kompozíció. Itt minden egyes versszakban meg kell alapozni a mű egészének sikerét. Épp ezért ez az

881