Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - JUHÁSZ FERENC 60 ÉVES - Kabdebó Lóránt: "Viselni a kegyelmet" (Juhász Ferenc újabb költői korszaka) (tanulmány)

„■kis” világból, a személyes és helyi történetből így nő ki az emberi sors, átélve a a irmai ember helyzetét a „nagy” világban. A dantei személyiségszerkezet a fausti sorsot futja be.

Hosszú hallgatás után szólalt meg Juhász Ferenc. A töredékek, amiket közben kiadott, nyugtalanítóak voltak. A felbomlást inkább jelezték mint erőinek újabb koncentrálódását. Különben is, már régebben írtam: rövidebb írásai bőbeszédűbbek, mint nagy kompozíciói. Ezt sokan akkor is megkérdőjelezték. Művének terjedelme most is tényleg több mint szokatlan. Bele-beleotvasni nem lehet, félreértést szülhet. Benne kell élni, amíg olvassuk, át kell venni magunkba világát, siklani vele rétegről rétegre, érzésről érzésre. Persze csak a magam tanulságát mondhatom: megéri. Szuggesztív érvelés ez a mű az élet mellett úgy, hogy benne felmutat egy sorsot, amely megküzdve a maga szörnyeivel eljuthatott a harmóniáig. Nem „hazugul szép” hanem küzdelmesen szép, élő remek. Én, aki kritikusként Juhász költészetén nőt- tém fel, kapcsolódtam élő költészetünkhöz, úgy érzem, ez a mű beteljesítése az eddigi ívnek. Költészete logikájának.

Vannak akik fanyalognak, mondják: divatjamúlt? Hány divatot megértünk, hány érték esetében fanyalogtunk, csak az én életemben is. És idővel már senkit sem érdekel, mi volt a maga idejében divatos. Arány.tévesztés? Az irodalom története a sajátos, szabálytalan művek története, mert minden új mű régi szabályokat, arányokat sért. Másképp szól az ének mint folyt az élet? Ki tudhatja. És különben is: „az igazat mondd, ne csak a valódit.” Ha egy műalkotás önmagában szuggesztív zárt egészet alkot — és szememben a Halott feketerigó Ilyen mű —, ezzel már igazolta önmagát, megteremtette a megítéléséhez szükséges új méntékrendet. Ha már megidéztük Szabó Lórin cet, hadd zárjam épp ezért az ő szavaival: „S jogomat bár vitassa minden, j ha itt és most és én tekintem: / így forognak a csillagok!”

De végül is ez ia nagyszerű mű — vissza tekintve — még csak a Juhász-életmű egyik tájékozódási pontja. Jelentősége az életművön belül értelmezhető. Mint bevezetőimben írtam: rangját tartani tudta, megújította.

A CSÖRGŐKÍGYÓ HŐSZEME (1987)

A következő kötetet így jellemezte a költő: „A Halott feketerigó után írt verseim egy részét zárja testébe ez az új könyv... Űj verseimről mit mondhatnék? Mondják a versek önmagukat. Mert miről is van szó? Az abbahagyhatatlanról! Arról, ami abbahagyhatatlan. Mert abbabagyhatatlan a hit, a művészi teremtés megvalósító hite. Mert ameddig élet: addig a költői kimondás sürgetése és lökdösése. Mert abbahagyhatatlan az életszeretet és az életremény, akármi gyötrelem, akármi fenyegetés, akármi közös halál sugárzó és égő árnya a jobbra-érdemes emberiségben. Abbahagyhatatlan a szerelem és abbabagyhatatlan a csók, és abbahagyhatatlan a töprengés, a gond, az ember-gond, világ-gond, a tudatos emberi és az öntudatlan bonyolult természeti. És abbahagyhatatlan az a reménybeli okos mennyiség, hogy mégse hiába, hogy a törékeny emberi egész és a törhetetlen lét-egész mégse volt hiába.” Amit egyetlen nagy terjedelmű műben elért-kiküzdött, azt éli át költői gyakorlatában: versprózájában.

Szerb Antal írta egyik,éppen Szentkuthyról szóló kritikájában:vannak emberek, akik azzal áldottak vagy verettek, hogy sokkal többet képesek meglátni, mint egyetlen ember arra általában képes lenne. Nem átvitt értelemben értette ezt a „meglátást”, hanem tárgyszerűen, szó szerint, mondjuk ha benéz egy szobába. Vagy egy tájban, valamely élethelyzetben, de akár egy kicsi állaton is, — tehetném hozzá, Juhász Ferenc verseit olvasva. Mert Juhász Ferenc is ilyen kivételes alkat. Mit is látunk mi, emberek, mondjuk egy egyszerű pókon? Legfeljebb azt, hogy van szeme. És Juhász? „s ia pókháló-köldökben nyitott szemekkel alszanak a pókok, hisz szemhéjuk sincs és szempillájuk sincsen”. A friss megfigyelés öröme érződik a soron, az elgyönyörködés a létezés csodáján. Mégse mondhatom, hogy valamilyen tájlí877