Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Gömöri György: Magyar irodalomtörténet - angolul

nem elemzi, prózáját éppen a szerző egyik kevésbé sikerült művével (Bábel tornya) igyekszik bemutatni, színházát pedig ilyen, csekély információértékű mondatokkal jellemzi: „A Golghelóghi kis darabok sorozatából áll, egy Golghelóghi nevű szimbolikus alakról szól”. (480. 1.) Határ Győzőnek ez a drámaciklusa (tudják, akik olvasták), nem csupán méreteiben egyedülálló a modern magyar irodalomban.

A szöveg után következő részletes bibliográfia 46 oldalra rúg; ebben Czigány a hazai szakirodalom mellett ismerteti a vonatkozó angol publikációkat, a fordításokat csakúgy, mint a kritikai irodalmat. Nem egyforma tüzetességgel: míg például az Eötvösről, Petőfiről, vagy Jókairól szóló írások nemegyszer jelentéktelen angol vagy amerikai folyóiratokban jelentek meg, és Czigány mégis nyilvántartja őket, addig a huszadik századi szerzők esetében információja gyakran nem terjed ki az Árion-ban, vagy egyes külföldi angolnyelvű folyóiratokban közölt fordításokra és esszékre. Másrészről azonban a bibliográfia erősségének tartjuk, hogy nemcsak leír és regisztrál, hanem kritikai megjegyzéseket is tesz, például felhívja a figyelmet egyes költők és írók újabb kiadásaiból kimaradt írásokra, vagy versekre (pl. Dsida Jenő esetében).

Mindent összevetve The Oxford History of Hungarian Literature széleskörű, s néha kissé önkényesen megrostált ismeretanyagot nyújt át az olvasónak, és a fenti kritikai észrevételek mellett is használható, az adatok túlnyomó többségében megbízható kézikönyve lehet a magyar irodalom külföldi tanulmányozóinak. Nem következetes szempontjaiban, sem ítéleteiben, de vajon annak nevezhetjük a hagyományos magyar irodalomtörténetírást? Nagy előnye, hogy nem magyarból fordított szöveg, s így olvasmányoisabb, mint a Corvina hasonló kiadványai, s egészében jól szolgálja az angol-amerikai olvasó tájékozódását a magyar irodalomról. (Clarendon Press, Oxford).

954