Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Berkes Tamás: Mrozek-drámák historikuma
zat a hőse, aki — Jan Btonski szavaival — „társszerzője a maga szerencsétlenségének”. A Sírip-íease-ben valami ismeretlen erő bezár egy szobába két nevesincs embert. Beszélgetésük egyetlen áldozat belső vitájának is tekinthető: együttműködni vagy szembeszegülni az elnyomó hatalommal. Az I. Ür a lélek „belső” szabadságára hivatkozva megalázkodik, a II. Ür a „külső” (társadalmi) szabadság nevében erőtlenül tiltakozik. A vita azonban értelmetlen, mert az ismeretlen erő, az ajtón benyúló KÉZ mindkettőjükre egyforma és egyre súlyosabb büntetéseket ró. Az áldozatok azonban furcsán viselkednek, mert továbbra is optimista csengésű hazugságokba kapaszkodnak. Végül kiteljesedik a Kafkát idéző groteszk borzalom: az ismeretlen erő összebilincseli az áldozatok kezét, fejükre papírcsákót húz, és jelentőségteljesen „kihívja” őket. A játék eleinte az egzisztencializmus paródiájának hat, a „létbe vetettség” élményét az alábbi párbeszéd karikírozza: — Dekát mi történt? — Bajos volna pontosan meghatározni. Néha az az érzésem, hogy egy óriási elefánt torlaszolta el az utcát. Vagy valami zavargás. Bár eleinte úgy rémlett, hogy árvíz, aztán meg, hogy piknik. Olyan köd van ... Azonban a tárgytalan szorongás lassan átcsúszik egy konkrét politikai helyzet élményévé. Világos, hogy az önkényes hatalom célja, az egyéniség eltiprása köny- nyen elérhető, amennyiben a nemtelen erőszak kiforratlan és értékrend nélküli személyiséggel kerül szembe. Amikor az áldozat — gyávaságból vagy taktikázásból — elfogadja a valóságtudat meghamisítását, az események hatalmi szempontú átértelmezését, attól a perctől kezdve elveszett: a kiindulópont képtelenségéből logikusan következnek az egyre abszurdabb fordulatok. A nyílt tengeren hősei éhező hajótöröttek: a Kövér a hatalmat, a Középső ennek elvtelen kiszolgálóját, a Kicsi az áldozatot képviseli. A Kövér javaslatát, hogy valakit meg kellene enni, a többieknek nincs bátorságuk visszautasítani. A kannibalizmus tényének elfogadásával a helyzet már adott, következhet a játék: az embertelenség rendjének logikai levezetése. Először titkos választást rendeznek, ahol a Kövér és a Középső közös listán kíván indulni. Ennek eredménytelensége után ideológiai meggyőzés következik: a „történelmi igazság” nevében akarják a Kicsit elfogyasztani. Az áldozatjelölt elfogadja a rákényszerített érvelést, és így egyre reménytelenebb helyzetbe kerül. Végül az erősebbik fél szakít a legális érveléssel, a nyers erőre hagyatkozva nekilátnak a lakoma előkészítéséhez: megterítenek, késeket éleznek. Azonban az utolsó pillanatban az áldozat belecsimpaszkodik az emberevők szavába: önként, önfeláldozásból akar meghalni. Nagy szónoklatban jelenti ki, hogy „ ... igazi szabadság csak ott lehet, ahol nincs közönséges szabadság”. Ilyen önbuzgalmú áldozat a trilógia harmadik darabjának hőse, a szemorvos is. Rendelőjébe két ismeretlen páciens állít be, valami Károlyt akarnak agyonlőni. A „károlyság” fogalma a sztálini korszak mitikus ellenségképét szemlélteti, bárkire alkalmazható. Az orvos, nehogy ő legyen az áldozat, ijedtében egy újonnan érkezett páciensre mutat, akit a jövevények rögtön lepuffantanak. A gyávaságba züllött hős, kiszolgáltatva az erőszak dzsungeltörvényeinek, újabb és újabb „károlyokat” árul be ismeretlen zsarolóinak. Mrozek egyfelvonásosai száraz következtetéssel ábrázolnak egy modellt, melyben az emberség mindig alulmarad. Metaforái általánosságukban is őrzik a konkrét tapasztalat élményét, amit a kortárs befogadó könnyedén szembesített saját életével. A szerző pályáján az hoz majd fordulatot, amikor a lengyel történelem sajátosságai szétfeszítik az abszurd modell kereteit. Gombrowicztól a Tangóig A lengyel kultúrát Európában is egyedülálló módon itatta át a történelem. Az ország 1918 előtti felosztása, a felkelések és szabadságharcok sorozata mélyen beivódott a lengyel önszemléletbe. Romantikus irodalmi hagyományuk elsődleges feladatnak tartotta a nemzeti sajátlagosság megőrzését és megújítását. Ez a tradíció alapvetően befolyásolja századunk lengyel kultúráját is, noha a többször változott körülmények és a nemzeti szempont túlsúlya elleni művészi lázadások meg942
