Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Pálfalvi Lajos: A pálya emlékezete (Witold Gombrowicz: Lengyelországi emlékeim)

— Ostobaság! — mondta. Igaz, hogy könnyű életed van ... de te ezt a könnyű életet nehezebben viseled, mind más a nehezet. Szóval, egyre megy!,,

A Lengyelországi emlékeim könnyedebb témákkal is foglalkozik. A kép teljességéhez ezek a katasztrófával terhes, de mégiscsak derűsebb pillanatok is hozzá tartoznak.

1934 szilveszterét anyja lakásán ünnepli, a lengyel művészvilágból mindenki ott van aki számít, Brezától, Rudnickitól kezdve Schulzig és Witkiewiczig. Itt ismerkedhetünk meg a kor ivási szokásaival, hiszen „lengyel írót toll nélkül köny- nyebb elképzelni, mint pohár nélkül”. A harmincas évek alkoholista költőinek jellemzése után a szexről is ejt néhány szót: „Szexuális ügyekben nem vagyok Cato, de, megjegyezném, ezen a téren magánál a bűnnél fontosabb számomra az, «ahogy« történik, és, elsősorban az, hogy »ki« vétkezik.”

A lengyel nőkről is ír, aggódik értük, úgy érzi, a nemzetfenntartó szerep kissé megfeküdte a gyomrukat. Boy esszéit méltatja, aki igen sokat fáradozott a lengyet nő normalizálásáért. Az évtized vége felé — úgy tűnik — a lengyel nők, magasztos szerepüktől és katolicizmusuk külsőséges pátoszától megszabadulva kezdtek el- viselhetők lenni. A változást értékelve Gombrowicz nőies és férfias kultúrájú országokat különböztet meg. Nőies kultúrájú országban az udvarlás következménye mindig' házasság, férfias kultúrájú országban több lehetőség van a kicsapongásra. Gombrowicz szerint Lengyelország a harmincas évek második felében már inkább férfias kultúrájú. Bemutatja az éjszakai életet, a felszabaduló ivási és szexuális szokásokat. Ezek a nagy éjszaka, a történelmi katasztrófa előtti pillanatok. Haláltánc ez, voltak, akik úgy élték végig ezeket az utolsó órákat, hogy ezzel többé-ke- vésbé tisztában is voltak.

Végigolvasva a művet világossá válik, hogy a szöveg koherenciáját az elbeszélő alakjának folytonossága adja. A helyszínek Varsótól a Pireneusokig váltakoznak, a tematika is hasonlóan sokszínű, szó esik a történelemről, a politikáról, a nőkről, az avantgarde-ról, az antiszemitizmusról. Egyedül a nézőpont állandó. A pályája csúcsára érkező író antinómiái pusztító energiáit az irodalom szolgálatába állítva humanizálja, felülemélkedve a döntéskényszeren az ellentétek mindkét tagját egyszerre állítja és tagadja. Dinamikus rendszere a termékeny feszültségeknek köszönhetően nem merevedik meg, nem veszíti el aktualitását. E rendszer birtokában néz szembe múltjával és szervezi műegésszé élményvilágát, szűkebb és tágabb .hazájának egy korszakát. Ez pedig igazi regényírói feladat.

\

939