Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - 150 éve született Ilia Csavcsavadze - Ilia Csavcsavadze: Az utazó feljegyzései (Vladikavkaztól Tifliszig) (Manana Szaladze fordítása)
dot fogtunk, elkergettük, az örmény kereskedők ellen pedig sem kardot nem lehet emelni, sem elkergetni nem tudjuk őket. Az ellenség elleni harc edzette az embert, erőinket próbáltuk, egymással versenyeztünk, dicsőségre tettünk szert. Kereskedőkkel folytatott harcban miféle dicsőséget szerezhet magának az ember? Igazad van, régen sok ellenségünk volt, de a hűséges, jó harcosok ajándékokat kaptak uraiktól, földekhez, menlevelekhez jutottak. Látod a Ter- gin túl azt a várat? Érintetlen a neve. Arsi várának is szokás nevezni. — Miért hívták érintetlennek? — Isten teremtette vár, sem megtámadni, sem ostromolni nem szabad. — Még valamit akartál mondani. — Állítólag egyszer nagyon régen ezt a várat a kalhetiek11 megtámadták. Sok ember életébe került, amíg sikerült elfoglalniuk a várat. A kétségbeesett mohevék az uruktól kértek segítséget, de ő sem tudott kiállni mellettük. A hosszú harc után a kalhetiek végre kitűzték zászlajukat a vár tornyára. Azokban az időkben egy bölcs öreg ember élt Heviben, akinek egyetlen egy szem leánya volt, tündérszép, hajadon lány. Sokat gondolkozott az öreg ember, amíg rájött, hogyan segíthetne a vár őrein. Töménytelen boroslhordót szállított a vár kapuja elé, és a lányát bízta meg azzal, hogy kínálja meg a kahetieket. Az éhes és szomjas kahetiek szívesen elfogadták az italt a gyönyörűszép ha- jadontól, és disznók módján leitták magukat. Erre a lány kinyitotta a vár kapuit és értesítette a falubelieket, a mohevék minden nehézség nélkül visszafoglalták a várat. A hegyvidék ura, hálája jeléül, a leány apjának ajándékozta a várat, menlevelet is adott hozzá .. . — És szerinted férfias cselekedet volt az ilyesmi? — Miért, talán nem? Egy okos férfiú ahol erővel nem bír, ott ésszel cselekszik. Többet ésszel, mint erővel. — Miért mondtad el nekem ezt a történetet? — Nem gyűlölet beszélt belőlem, amikor kahetiekről meséltem, hiszen mind testvérek vagyunk. Csak azt akartam mondani, hogy akkoriban értékelték a hűséget, meg bátorságot, bőven meg is ajándékoztak érte. Nem hiába törték magukat az emberek, dicsőségért cselekedtek. Most pedig csak a hazugsággal, esküszegéssel, és egymás elárulásával szerezhetik meg a betevő fala- tukat. * Hogy mennyire volt igaza az én mohevemnek, azt mosrt nem tudom megítélni, és nem is tudom, v.an-e jogom hozzá. Én csak azt meséltem el, amit tőle hallottam, megpróbáltam hűségesen átadni az ő gondolatait és szavainak hangulatát. És ha ez sikerült, teljesítettnek tartom a feladatomat, hiszen más nem is állt szándékomban. Az én kalauzom sok más egyebet is elmondott, azt nem szeretném most itt leírni. .. Azok a szavak a szíve fájdalmát fejezték ki. Én megértettem a gondolataidat, mohevém. „Miért nem lehetünk saját magunk urai?” — kérdezted te, és e kérdés hallatára valamiféle fájdalom járta át egész testemet és befészkelte magát a szívembe. Meddig maradhat a szívemben ez a fájdalom? Meddig? ... — Ó, kedves hazám, csak erre kérem a választ! (Manana Szaladze fordítása) JEGYZETEK 1. mostani Ordzsonikidze 2. kocsis 3. haza füstje is édes és kellemes nekünk 4. na, ördög, indulj már! 5. idézetek Vazsa Psavela verséből 6. idézet Sota Rus^taveli Tigrisbőrös Lovag c. eposzából 7. menekültek a gyáva georgiaiak 8. kedveskedő szó, pontos fordítása „a te bajod rám szálljon” 9. idézet Akaki Cereteli verséből 10. Tergi, orosz nyelven Terek folyó, a Kaukázusból ened 11. Kaheti, Kelet-Georgia
