Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - 150 éve született Ilia Csavcsavadze - Ilia Csavcsavadze: Az utazó feljegyzései (Vladikavkaztól Tifliszig) (Manana Szaladze fordítása)

— Ki tudja? Nekik is elég bajuk van. Azonkívül rossz a levegőjük. Az ottaniaknak semmi színük sincs, és gyengék. A mieink egészségesebbek. Ügy látszik, hogy a jó Isten úgy akarta: lent a jólét, itt pedig az egészség.

— Ha választani lehetne, mit választanál?

— E kettőből? Inkább ezeket a hegyóriásokat, ezek a sziklák egészségesek. Ádám fia még a fűiből is megél, a betegséggel pedig mit kezdhet az ember?

Hirtelen az én mohevémnek elszakadt a kötélből készült kengyele, és oldalra csúszott. De azonnal kiegyenesedett, leugrott a lováról és kezdte rendbehozni a kengyelét.

— Sok baj van ezekkel a nyergekkel, — mosolyadott el möheve — Isten áldása a nyereg nélküli ló, az ember fogja magát és úgy ugrik fel rá, ahogy akar.

Én már nem vártam meg őt, és előre siettem.

*

— Mondjad meg, az ég szerelmére, — szóltam mohevémhez, amikor az utóiért engem, — miféle templom is az, ami Sztephancmindával szemben emelkedik az égbe?

— A Tergi folyón túl?

— Igen.

— A Szentháromság temploma az, Isten áldja a te (családtagjaidat, és béke a halottak poraira. Régen egy kincstár is volt mellette, és a nemzeti tanácsot is ott tartották.

— Melyik tanácsról és miféle kincsekről beszélsz?

— Királyaink a kincseiket itt rejtették el, Mdhetából ide menekítették az ellenség elől.

— És a tanács? ,

— Tanács? A templom mellett egy cella van, a bölcsek ott tanácskoztak az igazságról. A hegyekben megtörtént minden dolgot itt vitattak meg.

— Nem tudod pontosan, hogy milyen volt az a tanács, és főleg; miféle dolgokról folyt itt szó?

— Miért ne tudnám? És amit tudok, neked is elmondom. A nép választotta a legbölcsebb öregeit abba a tanácsba, azokat, akik különbek voltak náluk, és azok döntöttek az emberek között keletkezett vitákról. És amit ők döntöttek, azt ember fia se ki nem kerülhette, se meg nem szeghette.

— Te is tanúja voltál ilyen tanácskozásnak?

— Hogy Lehettem volna? Azt mesélem neked, amit az öregektől hallottam.

— Szóval most nem tartanak ilyen tanácsokat?

— Most? — kérdezte vissza az én mohevém és (elhallgatott. Rövid idő múlva ő maga folytatta a kérdezősködést.

— Te meg milyen származású vagy?

— Kartveli nyelven többen is beszélnek: örmények, oszétek, tatárok, még

—■ Honnan is vettem volna észre? Nem kartveli ruha van rajtad, oroszul

vagy felöltözve.

— Szerinted csak a ruha szerint lehet felismerni, ha valaki kartveli?

— Az embernek elsősorban a ruha ötlik a szemébe.

— És a nyelv?

— Kartveli nyelven többen is beszélnek: örmények, oszétek, tatárok meg más földiek is.

— Kartveli ruhát kevesen viselnek?

929