Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Czakó Gábor: Egy tucat a 77 magyar rémmeséből (próza)

HÁBORÚ ÉS BÉKE

Hajdanában, mostanában élt egy asszony, Vilmuska. A szenvedélyek hölgye volt ő: a teli palackokat imádta, az üreseket gyűlölte. Mindemellett ízig- vérig közösségi ember is volt, indulatait a legnagyobb készséggel osztotta meg szomszédaival, kivált Terézkével, aki örökös szabadidejében fáradhatatlanul súrolta a társadalmi fejlődés során néki juttatott gangdarabkát.

Vilmuska kedélyének hullámzása egy délelőtt folyamán fölcsapott Teréz- ke személyéig, származásáig, nemi életéig, k. édesanyjáig. No Terézkét sem kellett félteni, mivel nem a gólya költötte. Már csak egy körömi eket ényi hiányzott ahhoz, hogy elsüljön a két asszonyság kezében szorongatott bütykös, illetőleg partvis, amikor a Karmeliták templomának tornyában kongatni kezdték a levesnótát.

Terézke kifújta a mérgét.

— No nézze, Vilmuska, maga cafat. Most megebédelünk szépen, lepihenünk egy órácskára, és utána folytatjuk.

Még ma is örömbe’ élnek.

904