Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Czakó Gábor: Egy tucat a 77 magyar rémmeséből (próza)

HOGYAN SZEREZZÜNK NEVET MAGUNKNAK?

Abban az időben, amikor az aranytojást tojó tyúk még naposcsibe volt. a tudományt asztálytharc tagolta haladóra, reakciósra, s legföljebb lábjegyzetekben szerepelt termelőerőként, no, akikor nevezték ki Böző elvtársat egyetemi tanárnak. Természetesen annakidején, amikor a tudományos fokozatokat ifjonti megbízhatóságában átugrotta, még másként hívták. Rosszakaród terjeszthetik, hogy címét, katedráját ajándékba kapta, nevét azonban önerőből szerezte.

Történt, hogy miközben tudását a deákoknak általadta, a könyv, amelyből fölolvasni szokott, rakonoátlankodni kezdett. Néhány lapja alattomban összeragadt, s a szöveg nem a követekező oldalon akart folytatódni. Mire a professzor a maga tudományos alaposságával ráncbaszedte a pajkosokat, hosz- szú másodperoak telték el. Ennekokáért időben is kettészakadt a megkezdett szó eleje: KÜLÖN ia később kiejtett két utolsó szótagtól: BÖZÖ.

Böző professzor máig is él, mert meg nem halt.

905