Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Czakó Gábor: Egy tucat a 77 magyar rémmeséből (próza)
CZAKÓ GÁBOR Egy tucat a 77 magyar rémmeséből AZ ÉBER TANlTÓNÉNI A szülői házon túl, a saját lakáson innen egyszer egy szegény legény és egy szegény leány összeházasodott. Akkora lakodalmait csaptak, hogy még a jóságos házinéni is meleg szendvicset evett. Aztán éltek, éldegéltek. Lett volna gyerekük több is, de az albérletben nem volt szahad szülni. Miután semmi sem tart örökké, hat év múlva kaptak egy blokklakást, így a következő gyereket meghagyták. A gyerek — leányka — nőtt, nődögéit, szüleik imádták, csak érte gürcöltek túlórától-géemkáig, hogy 'mindent megadhassanak neki. Dolgoznának mindmáig napi tizenhat órákat, ha nem történt volna meg a baj. De akkora, hogy a doktornő arra kérte az édesapát, hozna már be egy fényképet a kisleányról. Ugyanis szeretné látni, hogy nézett ki a gyermek annakelőtte, mikor ez a mérhetetlen daganat még nem burjánzott el a jobb arcán annyira, hogy a füle összenőtt az orrával. Apuka ígérte, s mentegette magát, hogy ilyen későn hozták a gyereket, de sajnos se a felesége, se ő nem vette észre a dolgot, — tiszta szerencse, hogy a tanítónő szólt. Eddig volt, mese volt, kinek esze van, el se hiszi talán — különösen, ha szakszervezeti tag. 903
