Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Ágh István: Édeni sakál, Elkorhadt családfa-gyökér (versek)

szellőző ablakom mögött asZtal-csöpp országim dűlök áttűnök olyan fák mögé hol fehér rózsaszín lila karmazsin piíllangózik át föl és alá az árnyakon

haitánaimaít fösti mag ahol az alpesi hideg tenger szem-sziget-kegy helyem borostyánkövét képzelem

Elkorhadt családfa-gyökér

Kamrába csukott múltatokhoz börtönözgeteim magamat, erőiködök valami történetre, de csak a kodból kifogyó világ, mint rigó s virág rétegezve, ahogy az agyag sárga-fekete könyve lepréseli a hajnalok illatos szavát évente századokra, ezredekre.

Ó, én alfaibétikus gereblye, összegyűjteném dédapám szénalelkét, faforgács mindenét;

Jókaival halt s vele .született 1825-ben,

életrajza egy hajszál tenyeremben, sorsvonalamban él.

Míg hallom a presszós füsti bűzben:

„Objektív ugyanígy a Kommunista Párt. . . Egyesült Államok . . .

Hogy (tisztában legyünk ...”

A jelen múltam ellen.

„Felem, elsüö utuosuo szeretüöm Gyenüöbű Siló Etel!

Máj megesszük a vadiudat a ritírű gyégbű cibátuk azókat. lén Nagy Ferenc bognádkoíttaim töegyet gyertyánt a kerekekbe erdüö meg erdüö sziácsa fcörmölá kezemet.”