Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Ágh István: Édeni sakál, Elkorhadt családfa-gyökér (versek)
Képzelgetem a parasztgatyás ördögszekereit, amint harmatban jár, és babonája működik, áLskik a lúd vére, rákezdi fájában a holló, miféle madarak lakhattak lombodban Sohamár-dádapám ? „Légbű rost áll asz kik búzát? Szelet csinállak nagy füzilapáátofcat tekervén. Füötalátam a szuoruorostát!!! Diedonokáádm ünnepöjjenek!” Jeltelen föld a földdel, szeretőbb temetője lehetne az Irtás, ha koporsója belőle való, kórófcereszt alatt hamarabb rátalálnék erdei vad-orrommal, égi madár-szememmel. S milyen lehelteit dédanyám, Sitó Etel Somlójemőből ? s milyen lehetett dédapám szem-itenmet-dndul^tia ? és milyen fölkelő', hia deresből jövet kaszát (kiáltott Jellasics Pákozdjától Kismartonig Kossuth vagy maga oldalán? „Imre öcsiem megnöüsűhefne má! Csinyána gyereket. Mariskánkat szűzen eszik nyüek. Gyereket küö tehetősnek eresztenyi!” A bába előre tolakvó torony csöcsbálványa ím! betakarítja szárnyát a vajúdó alá, mintha elporladt ondót pucerászna őseim kereszt-tövén 1855-ben István. Keresztjén 1915-ben halott, szélütés a középmezőn, de ötven év a fejfán, micsoda tíz, mely letagadtatott? ha nem hal meg, én sem vagyok, gyerektelen apámra hasonlíthatok, mint a defcumg a szétlőtt zsebtükörre. És hogyan hívták István nagyapámat, nevemet, Istók, Pityu, Pista, Pisti? és mért szakadt meg az a sok Ferenc-urbárium Istvánból Béla fiára, Lászlóra, rám? „Istvánra paszitázzuk, Királ! Ki a jobbágy-verembű!” 899
