Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Ágh István: Édeni sakál, Elkorhadt családfa-gyökér (versek)
Ágh istvAn Édeni sakál Már nem ott ahol a bűnök szagától fölszédülök fészekrakó madárrá kékhabú szilvafán hogy lássam gyermeki kutam csobbanásában magiam miagába vakult naptalan mély az a kút nitrát-eres ló- s tehénemlékű magány megátkozzák a koponyák míg bodzabokraim mögül zúdítja rám a szél hangjuk sakál-lehét pedig nem vagyok ott e föld gyötrött pörölt örökölt rekeszében megrohadt simulásom másamon és még nem vagyok fogaim csontom húsom zsigereim nyelvemet nagycsütörtökön, ostyához áldozhatom bár szimatos irány szerint akár egy fajtalan kutya rám mászna kéjes-éhesen a pöttyös édeni sakál megenne ha még nem evett nyelvet metaforát rímet felhőből bárányfelieget szeráj -kóceráj -kupleráj templom tövén egyetemet én vagyok elűző falum hol megszülettem most beton sírása lett anyám hazám bent s túl a falakon 897
