Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Dúl Antal: Hamvas Béla - és "az a bizonyos esszé" (tanulmány)
DŰL ANTAL Hamvas Béla - és „az a bizonyos esszé” „Du musst selber der Weg werden . . (Te magad légy az út) Jacob Böhme: Signatura rerum, XIV. 1. Nehéz követni a nyomát annak, aki járatlan útra tér. Hamvas Béla életműve nem köthető a bölcselet, az irodalom, a politika vagy a vallási élet egyetlen hazai irányzatához sem, nincs előd, akire támaszkodhatott volna, és nincs iskola, amely az ő alapításából épülne. Barát is alig. A feltétlen szabadság és szellemi tágasság intenzív levegője, amelyben mozgott, úgy tűnik, riasztóan idegen volt a kortársaknak, és minden bizonnyal még generációknak kell felnövekedniük ahhoz, hogy életpéldája és műve rangjának méltó helyét megkapja. A kérdés megválaszolásához, hogy ki volt Hamvas Béla, és mi a mű, amelyet reánk hagyott, három egymással azonos hangsúlyú kiindulópont kínálkozik: a hagyomány, a kereszténység és a művészet. Sokan úgy vélik, a század első felében Nyugat-Európában kibontakozott eszmeáramlat, a tradicionalizmus magyarországi szószólója. Kétségtelen, hogy a Guénon, Evola, Ziegler, Pannwitz, később Burckhart, Schouon, Schaya és mások által kidolgozott hagyomány-koncepció Hamvas gondolkodásának is egyik kulcsfogalma. Kiváltképp René Guénon művei gyakoroltak rá döntő hatást. Ahhoz a szintézishez azonban, amelyet ő teremtett, a tradicionalizmus guénoni gondolatkörét két irányba, a kereszténység és a művészet felé ki kellett nyitnia. De: a kereszténység és a művészet — ez maga Európa. Az európai szellem e két alapvető megnyilatkozási formáját Hamvas Béla az archaikus korok tudásából és a keleti metafizikák ihletéből táplálkozó tra- dicionalizmussal összevetette, s így az összhangot: Kelet és Nyugat közös alapját számunkra felfedte. AZ ÉLET „Azon az egyetlen lépésen kívül, amit az ember születésétől haláláig meg tud tenni, és ami nem egyéb, mint a nyers élet (materia prima) megérlelése, semmi egyábnek nincsen sem értelme, sem értéke”.1 (Patmosz II. 9.) Az életrajz úgynevezett tényei alig-alig mutatnak meg valamit abból a felfokozott belső aktivitásból, amely ezt az alchimiai átalakítást jellemezte. 1897. március 23-án született Eperjesen, evangélikus lelkészi családból. Apja, Hamvas József (1871—1948) paptanár, a Pozsonyi Evangélikus Lyceumban tanít magyart, németet. Irodalmilag nyitott, maga is írogató, folyóiratot szerkesztő literátor, Pozsony értelmiségi köreinek jól ismert társasági embere. Hamvas Béla 1915-ben, érettségi vizsgáit követően tiszti iskolai kiképzésre jelentkezik, és néhány hónapos erőltetett iramú harcászati előkészítés uitán előbb az ukrán, majd az olasz frontra kerül. Az első világháborúban kétszer sebesül meg, de a fizikai megrázkódtatásnál döntőbb az átélt mentális sokk, amely családi gyökereiről, a Felvidék középpolgári társadalmának szűkös és önelégült szellemiségéből kiszakítja. Az összeomlás élménye teljes. A Monarchia háborút veszít, az országot részekre szabdalják, a királyságot elsodorja a forradalom, — őt súlyos idegsokkal leszerelik. Lábadozása idején Schopenhauert, Kierkegaard-t, Nietzschét, Dosztojevszkijt olvas, a „krizeológia” mestereit, akik számára a létezés kétezer éves európai 872