Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Dúl Antal: Hamvas Béla - és "az a bizonyos esszé" (tanulmány)

modelljét minden mozzanatában megkérdőjelezik. A család áttelepül Budapestre, ő beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar—német szakára. Minden érdekli, választott tantárgyaival párhuzamosan filozófiai, zeneesztétikai, sőt orvostudományi szemesztereket is látogat, egy szuszra végigolvassa a világirodalom és bölcselet nagy áramlatait, klasszikusokat és moderneket, angolokat, franciákat, skandi- návokat, de a középkor spiritualistáit és misztikusait is. Első írásait, tanulmányokat a kortárs magyar irodalomról, a pozsonyi Tavasz című folyóirat jelenteti meg (1919— 1920).

1923-tól újságíró a Budapesti Hírlapnál. A zsurnalizmussal ugyan hamar meg- hasonlik, de elfogadható állásra még évekig kell várnia. 1927-től könyvtártiszt a Fővárosi Könyvtárban. A fiatalon megkezdett munka újabb lendületet vesz. A középpontban a görögség és Nietzsche. Ami foglalkoztatja, egyik stílusformáló mestere, Rudolf Kassner könyveimével találóan összefoglalható: Elemente der menschlichen Grösse — Az emberi nagyság elemei. Ez Hamvas héroszi korszaka, amelyet a görög tragédiáktól és mitológiától, Orpheusztól, Empedoklésztől, Hérakleitosztól, Platóntól Hölderlinig és a Stefan George-körig a theantropos, az istenember pogány eszménye inspirál. 1935-ben Kerényi Károllyal közösen megalakítja a Sziget-kört, amelynek háromkötetes antológiája a harmincas évek magyar szellemi életének jelentős eseménye. Ebben az időben írt esszékötetei mind a heroikus-klasszikus életideál tanúi: Archai (1932-től), Hérakleitos múzsái (1936), Babérligetkönyv (1930-tól), Magyar Hyperion (1936). Ez utóbbi a korszakot összefoglaló ars poétikának tekinthető. Hyperion, Hellász inteneinek kései utóda, aki az emberek között örök magányra ítéltetett, de aki e földet az istenekkel benépesíti. í,,Dicsőségtelenség, eredménytelenség, szere- lemtelenség, baráttalanság, közösségtelenség. íme, ezek a hiányok, amelyeken a magányban életem teljesülni tudott. E sok szomorúságból fakadt derűm, e sok bukásból győzelmem, e sok harcból békém, s e teljes egyedüllétből tudásom... Mi az a derű? Mosoly, amely minden pillanatban kész arra, hogy szépen haljon meg, ha már szépen nem tud élni. A halálban nem lehet elveszni. Amiben az ember elvész, az a gyalázat. Nem akkor vesztem el, ha meghaltam, hanem ha feladtam a minden emberben levő szakrális tisztaságot.”2^ hyperioni távlat korszakát megelőző kudarcok valóban megrázóak. Első, 1928-bárT kötött házassága hét gyötrelmes év után válással végződik. A Sziget-kör, melynek szellemi összetartó erejében olyannyira bízott, a rejtett hatalmi rivalizálásban széthull.

Kemény Katalinnal 1936-ban ismerkedik meg. Társat kap a szó teljes értelmében, és e tény életének új irányt szab. Ezidőben már sorra jelennek meg írásai, a kor szinte valamennyi irodalmi folyóiratában megtalálhatók esszéi, tanulmányai, recenziói. (1930 és 1948 között több mint kétszázötven publikáció.) Biztos szemmel követi az élvonalat, a század válság-irodalmát, az egzisztencializmust, a kultúrmorfo- lógiát, a társadalomtudomány, a művészet, az irodalom új irányzatát. Számos író és gondolkodó — Joyce, Eliot, Powys, Huxley, Dos Passos, Heidegger, Jaspers stb. — első magyar nyelvű interpretátora. A negyvenes évek felé közeledve azonban a széles spektrum egyre inkább egyetlen gyújtópontba koncentrálódik, és ez: a hagyomány. A mű, amelyben az egyetemes metafizikai hagyomány koncepcióját megfogalmazza, 1934—1944-ben születik. Címe: Scientia Sacra — Az őskori emberiség szellemi hagyománya.

A negyvenes évek elején, úgy tűnik, a világ eseményei és belső útja mintha egymástól szétválna. Kívül fojtogató háborús atmoszféra, nélkülözés, zaklatottság, létbizonytalanság —, belül nyugalom és koncentrált, fegyelmezett munka. Sorra tárja fel a hagyomány forrásait, a kínai, héber, iráni, egyiptomi, hindu, görög, azték-maya tradíciót. A gyűjteménynek, amely az archaikus korok népeinek szentkönyveit és a hozzájuk írt kommentárokat tartalmazza, Az ősök nagy csarnoka címet adta (1943— 1960).

A háború idején háromszor kap behívóparancsot (1940, 1942 — oroszországi frontszolgálat, 1944). 1944 nyarán, amikor csapatát Németországba vezénylik, megszökik. 1945 januárjában lakásukat bombatalálat éri, kéziratai, jegyzetei, könyvtára — addigi élete egész kelléktára megsemmisül.

873