Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Kemény Katalin: Katasztrófa és aranykor (tanulmány)

egyszer csak a regényíróval felsóhajtunk: szegény Hoppy Lőrinc, szegény Lala, szegény Pergelin, szegény Auguszta Kornélia ...

Ha a szereplők sokaságát tekintjük, könnyen elfogadjuk Th. I. véleményét: a Karnevál maga a katasztrófa. Az esszencia azonban — bár potenciálisan az egészet tartalmazza — mennyiségileg mindig kevesebb, sőt elenyésző, sőt mennyiségileg nem is mérhető: az esszencia még nem test, akkor sem, ha minden testnek éltetője, akkor sem, ha a test nélkül tudomásunk sem lenne felőle. A Karnevál esszenciája — minden komiko-tragikuma elenére — a derű. Az esszencia neve pedig Antennis, a káprázat ragyogó angyala, a lélek középpontjában, gyémánttrónuson, egyetlen szál ezüstfátyolban, feje körül szivárványszínű gloriola.

Antennis női név, Bormester Mihály abszolút tükre. A végső egyesülésben, a lélek visszatértekor, ott ahol az androgyn megvalósulásában eloszlik a tükör, az első (=az utolsó) kettősség. De az utolsó állomás előtt a lélek tükre férfinél a maga női, nőnél a maga férfi mása. Pontosabban nem is hímnemű, nem is nőnemű lény, hanem akiben születésünk katasztrófája, a kettősség még/már nincs meg, és akit a szent könyvek őrizte ősi emlékezet és a gyermek és a haldokló az angyal alakjában lát meg.

Antennis neve jelenti azt, aki azelőtt régen, in illő tempore, a kezdetben volt,/ van, legrégebben, még Kronosz, az idő előtt, az aranykori Küprisz birodalmában (ante). Küprisz—Antennis piros nevetése más, mint Bormester Mihály megannyi in- karnációjáé, és bennünket sem fakaszt feszültség-oldó kacajra. Mosolya mindent feloldott. A végső vidámság, a mindeneken áttetsző derű, a csoda, túl a tragikumon nem nevettet. Min nevet Antennis?

Bormester Mihály első találkozása Antennisszel akkor történik, amikor a világ tapasztalható labirintusát észak és dél irányában is megjárta, s már odahaza Angéla nyakcsigolyái ropognak ujjai között. Antennis az égi leány kineveti azt, aki égi valóját, azaz önmagát fel nem ismerve, a perifériára vetődött tévképekben keresi megvalósulását, aki nem ismeri fel, hogy Angélának angyali neve az angyal álcája, hogy Bormester Mihály álházasságot kötött azzal, aki nem szereti, és akit ő nem szeret, hogy enélkül a szeretet nélkül mindkettőnek őrjöngeni kell, hogy az őrjöngés csak egyik neve a karneváli forgatagnak, mert mi egyéb az őrület: az állapot, amelyben az ember nincs a helyén, nem azonos helyével. Antennis nevetésének szellője lebbenti a fátylat Bormester eddigi bolyongásairól, villantja a képet: a nyulacskát kereste, a bujkáló bizonyosat. Azt, ami a labirintus valamennnyi bokrában kéznyújtásnyira, de meg nem fogható, a végső és egyetlen valót, amit a bizonytalansági kalkulus tár fel és rejt. Bizonytalan, mert soha sem tárgyiasítható, de ott van és itt van. Szám, mert minden szám és számítás feltétele, de számmal ki nem mondható. A hozzá vezető műveletet végezve egyszer váratlanul az áthatolhatatlan ködfal előtt meg kell állni — üres tenyerünkben az egyetlen bizonyos. Holott láthatnánk, mert a maszkok nemcsak elrejtik, hanem hírt is adnak felőle, a bizonyos bizonytalan nélkül a valónak tetsző valótlan maszkok sem lennének. Antennis nemcsak azért neveti ki Bormestert, mert valóságnak vélte az álarcokat, hanem azért, mivel nem ismerte fel a világ nagy álarcában a csodát, a bizonytalan testetöltését, a misztériumot.

Bormester Mihály másodszor túlvilágba merülésekor találkozik Antennisszel. Ott már felismeri, helyesebben ott már önmagára ismer benne, arra a magasabb (eredeti, romlatlan) énjére, akinek fonnyadása vagy kivirágzó szépsége tőle, egyedül tőle függ. A regény további folyamán Antennis mint megszólaló, vagy aktív kép nem jelenik .meg. Említése is csak kétszer fordul elő. Nincs is rá szükség. Antennis víziója ráébresztette, hogy az örök ismeretlen, a legtávolabbi, a világ labirintusában hajszolt lunyacska van a legközelebb, őbenne magában, bennünk legmagunkban. Nincs is rá szükség, mert ettől fogva már együtt vannak, egészen Bormester Mihály csendes haláláig, a VI. rész végéig, ahol Bormester regénye befejeződik. Hogy következik még egy hetedik fejezet? Ez csak azt jelenti, hogy ha egy embernek sike860