Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Kornis Mihály: A félelem dicsérete
iában tragikus történések, feloldhatatlan lelki konfliktusok részvétlen, gúnyos ábrázolása, a tragikum határozott elutasítása alkalmas-e arra, hogy megrázó, emberi esztétikum jöjjön létre belőle. Ha az ember csak maszk, és alatta ismét csak maszk van, az lehet ötletes mű alapfeltevése, de vajon megrá- zó-e? Nem csupán egy páratlanul hatalmasra duzzadt ráció lelketlen matematikájával állunk-e szemben? Ügy vélem, hogy nem. Az a nyelvi, formai, filozófiai, pszichológiai gazdagság, ami e maszkabál lapjaiból árad, valójában isteni, mert a lényegét elrejtő Teremtő alakváltozásainak antológiája. Nem jogos Hamvast misztikus írónak nevezni, mert ugyan az európai misztikát ismeri, de parodizálja azt is; másfelől szemlélete mégis rokon a keresztény és a zsidó misztikával annyiban, hogy szerinte a Teremtő kivonult az emberi világból, űrt hagyva maga után, ám ez az űr maga a Teremtés, amelyben a karnevál örökkön-örökké zajlik. Erről a teremtő gesztusról Hamvas természetesen hallgat, mert a regény szóbősége nem lépi át a Wittgenstein által rögzített határt. Éppen azért folyik a harc a regény egymásra élesen felelgető, egymást kétségbe vonó mondataiban, hogy a keresztény dogmát támadva mégis hogyan maradhat valaki hívő; a maszkok sem hitetlenek, egyrészt mert koncepcionálisan isteni teremtmények, ha negative is, másrészt Hamvasnak meggyőződése, hogy az általa kétségbevont vallások és ideológiák nélkül a létezés lehetetlen: „Kenyőcs nélkül nem megy”, mondja, vagyis célképzetek nélkül, bármily hamisak is azok, az ember képtelen élni, s ez maga az emberi lényeg. S mert az olvasó ebbe a küzdelembe. mint maszk, maga is bele van vonva, aktivizálódik és a harc részese lesz. Ez pedig igazi művészet és igazi humanizmus. Hadd tegyem hozzá én, az olvasó: ateista létemre, akitől ez a szemlélet eléggé távol áll, engem a regény mindvégig lebilincselt, magába szívott, maszkká változtatott, és ettől nemhogy megalázva nem éreztem magam, hanem inkább katartikus büszkeséget éreztem: ha autentikus ember nem lehetek is, de azért maszk igen, és az sem akármi. Paradox módon ez a megváltatlan világról szóló regény derűsebb és fel- szabadítóbb, mint például Kafka művei, amelyek, kimutathatóan, egy megváltott, tehát törvény nélküli világban játszódnak, a Sabbataj Cvi mozgalom szerinti értelemben. Ez már túl messzire vezetne, mindenesetre a Karnevál szellősebb és egyáltalán nem nyomasztó műalkotás; nagyszerű játék, s mert játék, valójában naív műalkotás a schilleri értelemben, és gyermeki módon örülhet neki az olvasó. KORNIS MIHÁLY A félelem dicsérete 1. Hamvas Bélának Félelem a tudás kezdete. Születésünkkel megkóstoljuk az almát, s ha már megkóstoltuk, kénytelenek vagyunk tovább kóstolgatni. Amit gyávaságnak szoktunk nevezni nem egyéb, mint a félelem önössége, amely már nem a fé846