Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Esterházy Péter: Láthatatlan történetünk

közvetlenül szakmai vagy irodalmi körökből, a könyv működött. Akkor hát minden rendben.

Ezt a megnyugvást is éreztem. Hogy történt, ami történt, de hát végre helyre van hozva. Nincs helyrehozva, mert nem lehet helyrehozni. Hányszor lehet itt ezt hallani: Voltak, barátaink, hibák, de ki lettek javítva. Vannak, barátaink, hibák, de javítás alatt vannak. Es lesznek is, de ki lesznek, barátaink.

Attól tartok, sokkal több a rejtett, nem látható, mert mérhetetlen pusztítás, amit egy ilyen, negédesen szólva, balfogás okoz. Mert az irodalom egészének működése borulhat’ föl. Elkancsulhat a kultúra. Az irodalom ugyanis nagyon finom szerkezet. Hogy itt mi a jó meg a rossz, azt nem olyan könnyű megmondani, mint például a vaskohászatban vagy a házi kolbász esetében. Két pont az két pont, futballban ez biztos. Az irodalomban ez másként van, se a siker, se a sikertelenség nem mérce. Az irodalomban végül is az a jó, amit jónak mondunk. Ki? Valóban, ez a „mi” homályos és rosszul definiált valami, és az is világos, hogy több „mi” van. Jó az, mondhatjuk tehát könnyedén, amit az irodalmi közvélemény jónak tart.

De mi van, ha ez a közvélemény „elromlik”, ha gyávaságból, félelemből, megfélemlítésből, saját jól fölfogott érdekében, vagy más fontos okból, nem az „igazat” mondja, akkor mi van? Akkor baj van.

Ámít az irodalompolitika mond, az nem az igaz-ság. Nem is hazugság. Az más. Botorság volna tőle azt várni, hogy szempontjai irodalmiak legyenek. Jó. De akkor ne felejtsük el, hogy nem is azok!!! Csakhát eléggé reménytelenül összemaszatolódott itt minden . . . Hogy hogyan kell X cikkét Y könyvéről a Z napilapban olvasni, arra nézve kialakult valami desiírízorási rutin és védekezés. De, hogy ez MIT JELENT, mit jelent az irodalomra, Y könyvére nézve, ami talán mégsem volna ebben az esetben érdektelen, azt alig tudni. Hovatovább nincs is, akit ez érdekelne. — De akkor mi is az az irodalmi közvélemény? A szakma? A kritika? És hány kritika van? Van hivatalos kritika? Ez mit jelent? És kit? Az irodalompolitika instrukcióinak megfelelőt? Vannak ilyen instrukciók? Ezek hogy viszonylanak szakmai szempontokhoz? Vannak ilyen szempontok? Hol öltenek testet? Nincs így ennek vége, rövidre zárom egy H. idézettel. Az összes határok érvénytelenek — mert az egyetlen morál a szabadság. Félő, megint tehát egyszerűen a szabadságról van szó. mely fogalmat én nyilván, szokás szerint és természetesen, történelmietlenül használom, csak úgy, ahogy érteni szokás, pontatlanul nap mint nap.

A hazugság mérge szétárad, és beszivárog a távoli szonettek rímjeibe is. Régebben nem tulajdonítottam ezeknek a baleseteiknek jelentőséget, ugyan, vihar egy pohár (víziben, a kultúra, mint a természet, mint a hegy, az elefánt, mit számít ez ia kis tili-toli, húzdmeg-ereszd meg, majd kiforogja magát, és kész. De már a hasonlatból is látszik a veszély, mostanra már tudjuk: anyánk, a természet is tönkretehető (kicsinálható). Arról nem is beszélve, hogy mai szellemi életünket csak valami savas esőktől vert, Csernobiltől szabdalt lankának tudnám látni, ahol a lanka szó töretlen és tárgyszerűtlen derűlátásom bizonyítéka volna csak, inkább hátsóudvar ez, erdőirtás, bányaomladék, illetve, mafla vagyok, kézenfekvő: puszta.

841