Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Empedoklés (esszé)
HAMVAS BÉLA Empedoklés 1. Empedoklés nagy őseink közül az utolsó, akiben az egyetemes emberi lét minden kérdése még egyszer teljes egészében felragyog. Utána már nincs más, csak töredék, részmegoldás és egyéniség, csak filozófia és filozófus, egyre szűkebb távlatban, a szofisták, Sókratés, Platón, Aristotelés. Külsőleg ez már abban is megnyilatkozik, hogy ő használt utoljára múzsái formát, ő írt utoljára metafizikai költeményt. Nála vált a lét utoljára énekké. Vele az ősgörög orfikus papság hagyománya megszakad. Empedoklés alakjának tündöklése még kétezer év távlatából is éppen olyan lenyűgöző, mint .akkor volt, amikor Akragas népe, bárhol jelent meg, virággal és lombos ágakkal fogadta. Aki csak egyszer szemét reá vetette, csaknem elvakult, de nem tudott és nem is akart tőle szabadulni. Valami, ami nagyon fontos, mindennél fontosabb, nála maradéktalanul megoldást nyert. Az az ember volt, aki lényének minden árnyát el tudta oszlatni. Életét tökéletesen át tudta világítani és a küszöböt folt nélkül lépte át. Ilyen embert nem sokat ismerünk. Halhatatlan isten vagyok most közöttetek, nem pedig halandó. Annak tisztednek mindenütt, amint megillet, mert homlokomat örökzölddel koszorúzzák és nyíló virággal. Ezt mondja önmagáról és szó szerint így igaz. Aki sorsát a Moirák orsójáról az utolsó araszig legombolyítja, aki életének minden icsomóját felbontja, nem ember többé. Legyen akár kiemelkedő történeti alak, akár hétköznapi lény, az emberek túlnyomó többségében az élet értelme homályban marad. Ez alól nem kivétel még Alexandras, még Caesar sem, vagy valamelyik későbbi császár vagy pápa, költő, vagy szent. Mindenki magában hordja küldetésének titkát. Ez a küldetés nem hivatás és nem kell, hogy vdlágtettekben nyilatkozzék meg. A küldetés mértéke görög szóval logos. Dhartma, mint a hindiik mondják. Nem olyan szó, amelyet az ember valaha is kimondhat. E szó elhangzása maga az ember. Logos, mérték, szó, értelem. Az ember egész élete ennek az egyszeri, egy énben kifejezett mértéknek betöltése, ennek az egyetlenegyszer megjelent misztériumnak megfejtése. Empedoklés óta már nem élt többé ember, aki ezt a szót megfejtette. A logos kérdés maradt és megoldatlan. Az emberek végtelen többségének ezért kellett szerencsétlennek és boldogtalannak lenni. Mert senki a végső értelem lebonyolítása nélkül boldog nem lehet. Aki e misztériumot nem érti meg, s az egyetlen lényeges feladatot nem végzi el, munkája végezetlen távozik, tartozását nem rója le, adós marad önmagának, a közösségnek, a népnek, a földnek, az isteneknek. Ezért marad árnyék. Aki azonban sorsának értelmét fölfedte, tartozását lerótta. SorÄnak értelme felragyog, de nemcsak a saját sorsáé. Egyetlen ember létének megoldásában egész nép, egész kor létének értelme is megnyilatkozhat. Empedoklés élete és sorsa ilyen tündöklő csepp, az őskor benne még egyszer kigyullad, és az ő kialvásában örökre eltűnik. 830
