Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
A titkár megnézte a receptet és köpött. Nem szívesen vállaltam ezt a munkát, folytatta a mérnök, de mit tegyek? Ez a recept itt miniszter, akadémiai tag, elnök és más mindenféle lesz. El lehet képzelni, hogy a többi milyen színvonalon áll. Az előbb a tűzföldieknél voltam. Az szép és komoly munka volt. De ez? Nagy masszák, kevés és alacsony- rendű tulajdonság, semmi finomság és bonyodalom. Higyje el uram, utálni kezdem foglalkozásomat, ha arra gondolok, hogy ilyen lelkeket kell gyártanom. Ha nagy szívességet akar nekem tenni, kedves titkár úr, szóljon az igazgatóságnál érdekemben néhány jó szót. Elvégre már a negyedik millió évet töltöm itt a vállalatnál és sohasem volt panasz ellenem. Valami nemesebb és magasabb munkát szeretnék végezni. Szívesen, felelt a titkár. Magam is azt hiszem, hogy sok fiatal gyakorló- mérnök van itt, akik az ilyesfajta alacsonyafobrendű munkát egészen jól ellátják. Űgylátszik a főkormányzó úr ezeknek a városoknak elzüllesztését elhatározta. Nekem is az a benyomásom. Az ilyen embereknek az egész Föld fejlődése szempontjából már nincs jelentősége. Kezetfogtak és a titkár a munkafelügyelőhöz lépett. Elmagyarázta neki Joachim helyzetét, átnyújtotta a segédhivatali számot és felszólította, hogy nevezze meg azt a munkást, aki Joachim lelkét készítette. Minderre a munkafelügyelő csak csóválta a fejét. Alaposan végigmérte Olbrin Joadhimot, aztán azt mondta: A mi műhelyünkben ez az ember nem készült. Különben is mi abban az időben Patagóniáfoa szállítottunk. Itt valami hiba lesz. A titkár újra káromkodott, leszidta a felügyelőt, aztán indultak tovább. Újra felültek a villamoskocsira, elnyargaltak a liftig, ott fölmentek a nyolcszázhatvanadik emeletre és benyitottak a TUW 480011/678 — XXIV. számú műhelybe. A belépőket itt megint egészen más látvány fogadta. Sok száz munkás dolgozott itt is, de a tégelyeknek, fiókoknak, fioláknak már nyomuk sem volt. Mindegyik munkás kicsiny asztalka mellett ült és valami ötszáz különböző színű lámpácska volt előtte. A lámpák közül néha csak egy égett, néha több, néha valamennyi. A munkások az asztal szélén valamit igazítottak, aztán meggyújtották a lámpákat és az üvegfiolákat nézték. Joachim azonnal az egyik munkás asztala mellé lépett. Mi történik itt ezzel a fiolával? A munkás az üvegcsét fölvette. Szakasztott olyan volt, mint amilyet az Y 1333 számú műhelyben látott, de, amint a receptből kiderült a K 471 számú műhelyben készítették és egy hottentotta leibe volt. Itt a recept, mondta munkás, itt van, hogy ennyi és ennyi HÓBORTOSSÁG. Most itt van az asztalon ez a mérőléc. A jelzett mennyiségre beállítom 819 Komolyság 0,000.000.001 Léhaság 0,000.119.776 Kéjvágy 6,456.233.888 Ostobaság 5,349.222.592 Intelligencia 0,000.114.293 Kötelességtudás 0,010.566.574 önzés 9,009.344.283 Hiúság 10,273.934.855 Pénzéhség 9888,438.945.665
