Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
A hegy tetején irtózatos nagy palota állott, ezer ablaka volt, ezer emelet a föld fölött és ezer emelet a föld alatt. Valószínűnek látszott, hogy ez a világ főkormányzójának palotája. Három nap és három éjjel ment Joachim felfelé, mindig felfelé a százezer lépcsőn, amíg a palota kapujához ért. Mindjárt be is lépett és azt mondta az ajtónállónak: A világ főkormányzójával szeretnék beszélni. Hol találom meg őt ebben a rengeteg házban? A kulcsár ezekre a szavakra megcsóválta a fejét és azt mondta: Nem kis dolgot akarsz, te ember, És bizony azt hiszem, nagy szerencséd lesz, ha kívánságod teljesül. Nagy úr ám a világ főkormányzója. Nem áll szóba mindenféle jöttmenttel. De ha már itt vagy, eredj végig ezen a folyosón és keresd meg a titkárt, az majd eligazít. Megmutatta az utat, Joachim elindult és csakhamar bekopogtatott az ajtón, amelyiken nagy (betűk azt mondták: Titkári hivatal. Azért jöttem, hogy elpanaszoljam bajomat, mert széles földkerekségen egyesegyedül csak a főkormányzó tud segíteni rajtam. A titkár ezekre a szavakra megcsóválta a fejét és azt kérdezte: Hát mi (bajod is van tulajdonképpen? Az én bajom, felelt Olbrin Joachim, hogy nem találom a helyemet a földön. Ezen kellene segíteni valahogy. Nem-e? Szólt a titkár. Aztán hogyan történt a dolog? Joachim elbeszélte, hogy mi történt vele, amióta megszületett, hogyan űzték el hazulról, miként próbálkozott meg a városban mindenféle munkával, mesterséggel, de sehogyan sem akart neki sikerülni. Most már harminc éves, mindent megpróbált, amit tudott, de a végére jutott. A titkár hallgatta, hallgatta, csóválta a fejét, végül azt kérdezte: És miért nem találtad meg helyedet a földön? Hát ha tudnám, nem jöttem volna ide, de éppen, hogy nem tudom. A titkár alaposan szemügyre vette Joaahimot, felállt és azt mondta, hogy menjen vele. A folyosó sarkáig mentek, ott liftbe szálltak, fölmentek a tizedik emeletre. Ismét végigmentek vagy nyolc folyosón és beléptek egy szobába, amelyre ezt írták: Felülvizsgáló. A titkár néhány szót mondott egy fehérköpenyes embernek, aztán így szólt Joachimhoz: Vetkőzz csak le. Joachim engedelmeskedett, mire a fehérköpenyes belenézett a köldökébe. Jó hosszú ideig vizsgálódott, nagyítót is vett elő, a titkárnak is szólt, suttogtak, végül a fehérköpenyes kijelentette: Érthetetlen, de nincs. Hogyan lehet? Kérdezte a titkár. Nem tudom, felelt a másik és vállat vont. Rendes gyártmánynak látszik, de tény, hogy száma nincs. Megtapogatta Joaahimot, szemhéját lehúzta, belenézett a torkába, hóna alá nyúlt, kitépett egy szál szőrt, a világosság felé tartotta. Joachim azt kérdezte: Mi történik itt velem? Úgy áll a dolog, hogy minden ember itt készül ebben a házban. Mi csináljuk őket és mindegyiknek van száma. A számot a köldökébe írjuk. Nálad ezt a számot nem találjuk. Olyan dolog ez, amit nem tudok mivel magyarázni. Joachim eltűnődött a dolog fölött és még kérdezősködni akart, de a titkár karonragadta és kivitte. Újra liftbe szálltak és leutaztak a tizedik emeletre a föld alá, benyitottak egy ajtón, amelyen a felírás azt mondta: Iktató. Mi a neved és mikor születtél? 816
