Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása
Joachim megmondta. Az ott levő ember telefont vett fel, az adatokat bemondta, nem is egy perc múlva egy másik ember tolókocsin papírokkal telt acélszekrényt hozott. A titkár kinyitotta, kivett egy térképet, névsort, egy kö- teg papírt. Keresett és egy idő múlva így szólt: Nincs. Mire mondod, hogy nincs, kérdezte Joachim. Mielőtt az ember földi útjára indul, ilyen acélszekrénybe kerül a név, a szám, a születési hely, az idő és a recept. Ez a térkép azt mutatja, hogy születésedkor hol születtek emberek. Itt a térkép. A te falud nincs bejegyezve. Recepted sincs itt. Nincs iktatva! Nincs száma! Példátlan, hogy itt mi történik! Ezt kiáltozta a titkár. Ha a főkormányzó úr megtudja, az egész bandát el fogja csapni. Joaohimot újra karonragadta és kilépett vele. Végig a folyosón, be a liftbe, fel a föld fölött a négyszázhetvennegyedik emeletre. Itt a folyosón beszálltak egy kicsiny villamoskocsiba, kanyarogtak a kivilágított folyosón, végül elértek egy nagyobb térségbe. Ott a kocsi megállt és beléptek az ajtón, amelyen ez a jelzés volt: „Y 1333”. A teremről azonnal látszott, hogy műhely, éspedig a legeslegnagyobb műhely, amit Olbrin Joachim életében látott. Lehetett ott vagy tízezer munkás. A falak mellett polcok állottak, olyanok, mint a patikában, fiókokkal és üvegekkel, benne színes porokkal, folyadékokkal, felírásokkal. A munkások előtt kicsinyke mérleg volt, kémlőcső, próbacső, kenőcsésze, lombik, retorta, hajszálcső, arany és ezüst kanálkák, kések, csipeszek, mindenféle ezernyi műszerek. A munkások úgy dolgoztak, hogy előttük valami papírdarab feküdt, lenézték róla, hogy mit kell csinálniok. Aztán a polchoz léptek, levettek egy üveget, kinyitottak egy fiókot, méricskéltek, kevertek, megnézték a próbaosőben, megint kevertek, forraltak és kavartak. Joachim ezt a munkát csodálkozva nézte, aztán odaállt az egyik asztalhoz és nézte, hogy a munkás mit csinál. Akkor látta, hogy a papírdarab tulajdonképpen recept, éspedig történetesen ilyen volt: A munkás tiszta próbacsövet szedett elő, az egyik polchoz lépett, leemelte az üveget, amire az volt írva: HIT. Vízszerű folyadék volt, .amikor a munkás kinyitotta, nagyon jó tiszta -illat áradt belőle. A kellő mennyiséget kitöltötte, aztán egy másik fiókba nyúlt és az ISTENFÉLELMET vette elő. Ezt kristály- alakban tartották. A kristály a folyadékban azonnal feloldódott és a folyadék forrni kezdett. Még jobban forrt, amikor a munkás a KOMOLYSÁGOT tette bele. A komolyság mély sötétbarna olajszerű folyadék volt. Az üvegben levő anyag gőzölgött és főtt. Miért forr ennyire? Kérdezte Joachim. Mert ez mind éltető alkatrész, felelt a munkás. Azzal új anyagot vett elő. Dobozba nyúlt, ahol sárgászöld takonyszerű nyálka úszott. 817 Hit 0,3331.419.881 Istenfélelem 0,0019.235.988 Komolyság 0,0000.001.368 Ostobaság 3,4567.855.324 Pénzéhség 0,4412,688.342 Szeretet 12,3562.955.113 önzés 0,0000.345.721 Részvét 33,0987.455.692 Szerelem 0,3452.674.116 Irigység 0,3567.922.1376
