Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Hamvas Béla: Paradoxon az igazságtalanságról (esszé)
ságot követett el. És tegyük fel, ha a bíróság az államot elítélné, ugyan mit tehetne? Három évi börtönre ítélné, mert igazságtalan adótörvényt hozott? Fegyházbüntetéssel sújtaná, mert gaz deportálást rendeletet adott ki? Életfogytiglani kényszermunkára ítélné, mert hatalmi ösztönből olyan háborút üzent, amelyet elvesztett? Politikai jogaitól fosztaná meg, mert pribékjeinek megengedte, hogy a pusztán gyanúsítottakat megverje és kínozza? Az állam, tudjuk, nem valódi, hanem jogi, vagyis nem létező személy. Morálisan pedig felelős csak valódi személy lehet. Az államot nem lehet megbüntetni. Tudomásul kell vennünk, hogy a világon egyetlen morálisan autonóm és zárt egység él és az az individuális lény. A közösség és az állam ennek csak analógiája. Isten nem az államot teremtette saját képére, hanem az embert. Ebből nem engedek. Éppen ezért gondolataiért, szavaiért és tevékenységéért felelős csak individuális lény lehet. A gyakorlatban így is van és mindig is így volt. A hibás előadásért a zenekart nem tehetem felelőssé. Az intézmény felelősségre- vonhatatlan. Az állam ellen való védelem gondolata éppen olyan abszurd, mint az, hogy mi, személyes lények, személytelen erővel szemben megvédhetőek vagyunk. T. S. Eliot ajánlatát ezennel a magam részéről elvetettnek kell tekintenem. Nem hiszem, hogy a .rossz pápa érv a kereszténység ellen. Tudjuk. A ve- zír nem érv az állam ellen. Éppen ezért az Eliot-féle törvényjavaslattal szemben a vezíreknek azt mondhatnám: Tisztelt uraim, ne fáradozzanak hiába! Tudom, önök mindent elkövetnék, hogy az államot, az emberi együttélés törvényes rendjét a jólétet és a biztonságot kompromittálják. Nem fog önöknek sikerülni. A magam részéről biztosíthatom önöket, hogy tudok disztingválni, az államot az önök tevékenységétől el tudom választani. Azt hiszem, ezt rajtam kívül mások is megteszik, ha nem is ilyen világosan. Lássák be, hogy igyekezetük fölösleges, én az államot komolyan veszem. Nem az államról, vagyis nem az intézményről van itt szó, hanem az emberről, a felelősségre vonható személyről, a mandarinokról, a pasákról és a vezírekről. Az államot a játékból hagyjuk ki, mert ez a dolgot csak elkeni. Az államért mindég személy felelős, többnyire néhány, vagy >csak egy mandarin, vagy pasa, vagy ve- zír. Ez az én véleményem, mint már említettem személyes, tisztán személyes vélemény, nem személyteleníthető, nem intézményesíthető, mert a magam felelősségének tudatában mondtam ki. 5. A legutóbbi harminc év alatt örvendetes felszabadulást élhettünk át. Ma tavasszal és nyáron a tavak és a folyók és a tengerek partjait, az erdőket és a réteket fél-, vagy egészen meztelen emberek árasztják el, .akik lustálkodnak, napoznak, úszkálnak, .játszanak, sétálnak, csónakáznak és közben szemmel láthatóan ragyogóan érzik magukat. Harminc évvel ezelőtt ezt az életet nem ismerték. Az én véleményem az, hogy ez .a testi egészségkultusz erotikus fel- szabadulásunknak első nagy eredménye. Felbecsülhetetlen jelentőséget tulajdonítok annak a ténynek, hogy testi 'realitásunkat komolyan tudjuk venni és magunkat méltó módszerekkel ápoljuk. Nőink egyszerre megfiatalodtak, szépségüknek azelőtt oly rövid ideje legalább húsz évvel kitolódott. Férfiaink negyvenéves korukban nem eresztenek pocakot. A gyermekek nem félnek az erdőtől, az állatoktól, az esőtől, a széltől és a cserebogaraktól. Ettől a változástól el vagyok ragadtatva és alig várom azt az időt, hogy az egészségnek ezt 806
