Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Pomogáts Béla: Terelőúton (Arcképvázlat Gera Györgyről)

Frisch, Dürrenmatt, Gdnaudoux, Aragon, Ramuz, Apollinaire, Sartre, Camus, Merte, Ionesco és Saroyan műveit tolmácsolta magyarul, 1958-ban az ő gondozásában jelent meg Apollinaire válogatott verseinek kétnyelvű kötete, 1968- ban Baudelaire-ről adott közre kismonográfiát, 1975-ben a kubizmus művészettörténeti dokumentumaiból szerkesztett válogatást. Ö gondozta a készülő Világirodalmi Lexikon modern francia irodalmi anyagát is. Ezen kívül, mint a magyar irodalom külföldi népszerűsítése érdekében német, francia és angol nyelven kiadott könyvszemle szerkesztője, eredményesen szolgálta irodalmunk nyugat-európai recepcióját, és a Le Monde, Preuves, Les Temps Modernes és miás francia lapok rendszeres kritikusaként is sokat tett ennek franciaországi megismertetéséért. Munkáját ismerte és elismeréssel fogadta a francia irodalmi közvélemény is, ennek az irodalomnak a körében különben sok személyes jóbarátja volt.

Korai elbeszélései után 1956-ban jelent meg Pokoltánc című regénye, amely 1940 őszétől 1944 tavaszáig, az ország német megszállásáig mutatja be azt a mind veszedelmesebb háborús örvényt, amelly végül elnyelte a régi Magyarországot. A történet központjában egy gazdag zsidó kereskedőcsalád sorsa áll, ennek a családnak a közelében jelennek meg a korszak jellegzetes alakjai, a zsidó üzletbe névlegesen betársuló, harácsoló katonatiszttől a nyilas kereskedősegédig, aki a hirtelen meggazdagodás vágyától hajtva feljelenti gazdáját. A regény egy pusztító történelmi válság következményeit jeleníti meg, mikor is a rendkívüli politikai események végső próbának vetik ialá az emberek jellemét, s alig akadnak olyanok, akik ezt a próbatételt emberi összeomlás, vagy erkölcsi megsemmisülés nélkül kiáltanák. Magát az írót is elsősorban azok a rendhagyó erkölcsi és mentalitásbeli átalakulások foglalkoztatják, amelyeket a politikái körülmények váltottak ki azokból a — nyilván máskülönben is gyenge jellemű — emberekből, akik azért egy békésen fejlődő és rendezett társadalomban mégsem váltak volna szörnyetegekké. E szélsőséges és szinte érthetetlennek tetsző átalakulásokról mondja regényének egy helyén: „Az emberi életnek, miként a társadalomnak és az anyagnak, megvannak a forrpontjai, s ha ezek nem mindig előre megfontoltak és tudatosak is, később azzá válnak: gyakran maga az átalakuló egyén is meglepetéssel veszi tudomásul saját átalakulását. E pontokon — hasonlóan az elemek halmazállapotának változásához — elpusztulnak a régi formák, a nemrég fontos másodrendűvé lesz, a szórványos általánossá, az ember megtartja a nevét, az anyakönyvi kivonatok bőrébe tetovált adatait, de a bélyeg alatt elhalnak kivénült sejtjei, mirigyei új nedveket, idegei új gondolatokat termelnek.”

Gera György a nagyrealista regény panorámikus tánsadalomábrázolását követi, a korábbi évek külsőleges és felületes ábrázolásmódját azonban igényes jellemfestő realizmussal váltja fel, ilyen módon a regény, noha megjelenése idején teljességgel visszhang nélkül maradt, az irodalmi sematizmus etlleni művészi küzdelemben vállalt szerepet. A modern elbeszélőtechnika alkalmazásában, illetve kidolgozásában érték el eredményeket Gera Györgynek a hatvanas években írott elbeszélései is, ezeket később a Megtorlás (1979) című kötet gyűjtötte össze. Drámai jellegű, mindazonáltal látszólag szenvtelen tárgyilagossággal fogalmazott novellákban ad képet a személyesen is megismert nagy történelmi konfliktusok emberi következményedről: Megtorlás című elbeszélésében egy — a munkaszolgálatot túlélő is már bosszúra sem vágyó — egykori háborús üldözött lelkiállapotát festi, a Tanúkban pedig egy olyan ártatlanul bebörtönzött kommunistának a reménytelen helyzetét világít793