Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Sík Csaba: A befejezetlen befejezése (Gulyás Gyula portréi elé)

mi szerepük előírásait, szakítottak a pop-világ értékeivel, csupán az fontos nekik: kik ők önmagukban, saját lelkiismeretűk tükre előtt. A szobrászi felfogást ugyanez magyarázza: Gulyás nem törődik bele abba, hogy munkájának eredménye idegen legyen tőle, a szobor saját küzdelmének betetőzése, amit művészi személyisége, saját élet- és művészetiilozófiája kiteljesítéséért folytat. A teremtő energia egyszerre formálja önmagát és a modellt; érintkezése a poppal, szuperrealizmussal az eredményt tekintve mellékesnek látszik, a hozzá vezető utat azonban befolyásolja. Az önerőből megteremtett emberi identitás a trágya a szobrainak, célja munkájának. Olyan személyiségtípust mintáz, amely a szabadság felelősségét választja szerep, rang, pénz álértéke helyett, s a felelősségben mindenkinek osztoznia kell, ha az ember meg akarja váltani magát, s menteni a világot.

Művészetének korszerűségét, időszerűségét nem az aktuális divat biztosítja, akár Jovanovics és Hencze, sérülés nélkül szerepelhet kiállításokon, olyanak közt akár, akik fel sem fogják, mit akar, s mit kíván tudtul adni. Az arc jelentése érdekli, amely akkor érvényes, pontos, ha magányában vehetjük szemügyre, amely éppúgy gyökerezik a személyesben, mint -a társadalmiban, a természetiben. Ez a magány — hűség, nem a mástól, a másiktól való idegenség. S törékeny és fenyegetett, mint a portré anyaga, a gipsz; ismerünk azonban többezer éves gipszszobrokat is. A modell útja személyessége ellenére is jelképes, ezért hatnak ránk Gulyás szobrai idolként, lamelyek az egyéniben a közöst, a történelmit, a jövőbe tartót is képesek érzékeltetni. Szemből kell néznünk őket, ez az ozíriszok nézete, mert természetükről a legtöbbet árulja el. Csábítanak ia leírásra, holott leírhntatlanok, benső lényegük nem a szavaké, hanem a néző érzésvilágát, világképét átrendezni képes néma felismerésé. Mondlhatnók akár, a beavatásé, a beavattatásé. A megnyugvás, béke, szeretet emblémái, arra tanítanak, az itt addig nem otthon, míg a szoborban megtestesült értékek kivételesek, elvontak, holott köznapinak és kézzelfoghatónak kellene lenniök a szobrász szándéka értelmében.

791