Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A nadrágok lázadása (regényrészlet)
— Mit beszél? — ordította Dániel magából ‘kikelve, — hé sofőr, álljon meg, a teremtésit! Az autó megállt. A kis detektív kirepült az aszfaltra, miagyott huppant, sapkája félrecsúszott, s szökés, hosszú haj omlott a vállára, elpityeredett s könnyei lemosták bajuszát, embergyűirű vette körüli s iá hasát fogta mindenki... A miniszterelnökségen Dániel egyenesen be akart törni a báró szobájába, az ajtónálló megállította: — Ne tessék rossz néven venni, szerkesztő úr, de la kegyelmes urat Bálint professzor úr engedélyével lehet meglátogatni, idegikimerülés ‘esete forog fenn, Fe- kety kegyelmes úr helyettesíti. A pénzügyminiszter késedelem nélkül fogadta. Szivarra gyújtott, s így szól: — Parancsoljon ‘agy jó szivart, szerkesztő úr. Idegesnek látszik. Nia, mi van a franciával? Na, miért késett? Nia, hol volt? A miniszterelnök nemsokára jobban lesz. A professzor most adja kíméletesen tudtára, hogy maga Itt van. Tetszik nekem a báró barátnője. Hát magának? Az ország pénzügyi reformokat vár tőlem. A miniszterelnök is. ő ‘türelmetlenebb. Jó, hogy itt van. Ezért. Javaslataimat elő kell készíteni. Volt már v-örös barátnője? És ezt ön fogja megtenni. Dániel tisztelettel meghajolt. Meg fogja tenni kötelességét. A szoba lényegesen megváltozott. Ügy vette észre, össze-vissza tolt bútorok, or- vosságszag a ‘levegőben, egy sarokban félig önkívületben a titkár, mellette a két nővér. A pénzügyminiszter fölemelte hangját: — Mi az európai helyzet függvénye vagyunk. Nem Ígérhetünk sokat, abban azonban senkit sem engedünk kételkedni, hogy ami erőnkből telik, azt megtesz- szük. Azt akarom, hogy Fumóniában minden embernek meglegyen a maga íróasztala. A poilgárosztályniak kötelessége ‘kebelébe fogadni la parasztságot és a proletariátust. A kölcsönös bizalom helyreállítása az egyetlen kiút a válságból. Nem a jelszavak, hanem a józan valóság embere vágyók. Nincs az laz áldozat, amelyet szívesen ne vállalnék, ihia tudom, hogy ezzel nemzetemnek szolgálatot teszek. Kis szünetet tartott, aztán folytatta: — Ezek közül a mondatok közül válogasson össze nehányat a bevezetésbe, s szedesse valamennyit nagybetűvel. Dátumokat is használhat. Például: a jövő Kö- zép-Európa népeinek kezében van, de ennek csak 1946-ban fognak tudatára jutni. Vagy: a döntő fordulat 1948-ba.n fog bekövetkezni. Viaigy 1950-ben eső lesz és 53-ban jó termés ... Dániel föltekintett jegyzeteiből. — Most hallgassa meg a tervezetet, szerkesztő úr. Ügy kell megírnia, mintha mindenki ezt várná. A közvélemény úgyis sok mindent vár. Tetszik nekem a miniszterelnök barátnője. Tehát adók: ölebadó, szelepadó, küszöbadó, dadaadó... — Dadaadó? Kik fogják ezt fizetni? — Azok az ‘anyák, akik szoptathatnának és mégsem teszik. — Azt hiszem, kegyelmes uram, hogy az adókivetésnek nem általános adózás, hanem általános szoptatás lesz az ‘eredménye. — Ne higyje. Megadóztatom a hatvan óven felülieket, almiért még élnek, a születendő gyermekeket, amiért élni fognak. Hangadó. Fölemelteim a keresetiadót, a forgalmit, a luxusadót, a vagyonadót, fölemelem mindazokat az adókat, amelyeket mások kitaláltak énelőttem. Emelek ... Emeletadó ... ‘Látja, ez egy ötlet, hm, ■mit szól hozzá? — Rettenetes következményed lennének. — Hm, miért? — A tervezet megszavazásától számított két héten belül Funavár laposabb lenne a Nagy Fúrnom Alföldnél. — Végeztünk vele. Őszintén köszönöm. Hm, csináljon még valamit, amit megköszönhessek. — Azt ajánlanám kegyelmes úrnak, hogy próbálkozzék valami más tervezettel. — Látszik, hogy nem volt vörös barátnője. Hisz ez már kész. Ha nincs elég pénz, az ember emeli az adót. Ezt kell tudni ,egy pénzügyminiszternek. Ez a szak- képzettség. Nem lehetek dilettánssá! 713
