Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Károlyi Csaba: "...de nekem akkor se lesz történetem" Garaczi László Plasztik című kötetéről
van lázadó hőseinek történetét ed akarja mondani. Ennék jegyében születtek a kötet írásai, különösen a nagyobb lélegzetű Plasztik, amelynek fontos formáló elve a rongálódás, a szöveg hiányossága, és melynek világlátásában központi helyre kerül az elrejtettség, az élhiallgatottság gondolata. Ami az alkotás szempontjából pedig ezt jelenti: „Ott még hús-vér álom, dtt már riadtan zizegő papír, oldalszám, keretes szerkezet, a betűtípus, vízjel. Minden reményem tehát néhány sajtóhiba, a papír nem várt, de boldogító egyenetlensége, apró, de jól felismerhető faszilánkok, mint eleven égő szájak. Arra a misztikus esetre gondolni se merek, hogy alaktalan szamárfül rejtezkedik itt, amit óvatosan kihajlítva egy olyan laphoz jutok, aminek az egyik sarka bánatosan kifityeg a könyvből örök tanúságul, hogy az álom itt bújik meg, mint kagylóban az igazgyöngy.” A Plasztik-been tehát — mely ezáltal leginkább a Ku ka című költeménnyel tart rokonságot — kulcsfogalom a hiány érzete, emiatt fordítja fel egyenként az összevissza következő 32 kártyalapot a történet hőse a pakliból. (Amiről kiderül, hogy nem is szabályos egész: két darab makk ász van benne, de nincs piros IX; habár az egyik makk ásznak egységes megállapodásra piros IX-cé történő kinevezésével azért simán alkalmas a játékra.) Mindenesetre a felfordítás műveletének eredménye az, ami a valóságban van: a pakli széthull darabokra. A narrátor azonban, aki „létének minden vonatkozásával a parányi, széthullani igyekvő tárgyra összpontosít, a kezei között tartott kártyacsomagra”, végül is maga bontja meg az egységes egészet, hogy úrrá lehessen a helyzeten, hogy az összefüggéstelenné váló részek (a színére fordított képek, azaz a 32 szöveg) újra összeállhassanak, úgy, ahogy akarnak és ahogy tudnak. A létrejött művet nehezen lehetne ugyan besorolni valamilyen hagyományos epikai műfajba. Lehetne vitatkozni azon, hogy nevezhető-e regénynek vagy sem. De a lényeg az, hogy banne a valóság megbolygatott darabjai mégis egy furcsa, szokatlan történetté állnak össze egy mesterséges, műanyagból készült világban — idáig a szerző legnagyobb vállalkozásaként mutatva, hogy Garaczi László prózaművészetében lenyűgöző eredetiséggel képes újrateremteni az egységes egészet. (Magvető — JAK-füzetek, 1985) 693
