Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Zalán Tibor: emberek? how are you (vers)
már nem érjük el a naplementébe szürkéit tornyokat leülünk a fűbe sugárzó betegítő növények közé és várunk amíg ínyünkből a fogunk kirohad szépen szépek az ágak hegyén hintázó zsiráfok ahogy felhőkből isznak é;s tekintetük feltépi farzsebünket hajók hajók a mélyben ! de a hangokra rácsap a halál ujja ! rácsap az ujjatlan halál ujja hanem miért verik és kik verik ennyire a zongorát emberek ? how are you az embertelenségben az embertelenségben kinek érdekes a how are you a zöld árnyékú piros katonák között a havon — kinek — láttátok-e a férfit aki áttűnt egy lány arcába valamilyen téren egy térbe valamilyen lányon áttűnt / valamely lányban megállt fájdalmatlan mint a haj elvágott álma olyan érzéketlen mint a kettévágott tűnődő hajszál Hazatérünk ennyire többes számban ennyire magunkra hagyva egymástól külön-külön elhagyjuk a perforálódott büdös csatatereket szánkra vesszük megint Isten nevét és kedvesek leszünk a Teremtőnek végre végigtörli homlokunkat vagy kicsit megfogja kezünk és a sarokig legalább elkísér minket a sarokig ahol a rendőr kibontja súlyos szárnyait és lopva útrakél »•hazaérek« üveglapokból kilépő szelek izgatják a kékfestő éjszakát ez még nem Halottak Napján volt ez már nem akkor harangoztak és a harangok letördelték a metafizikus lakatokat a temetőkapukról tudtam már hogy mit kell s hogyan és egyáltalán csak a gyermekkor tolakodott elő a szőke téglagyárral a tóba lemerülő agyagos csillékkel agyagos hasú nőkkel Ó hogyne sarló és ananász Ó hogyNE Ó hagyj ne kísérts Ó csak az múlandó mi az oksági lánczolatban benn van tehát csak az állapot ok és a for mák de itt vannak a tünemények ők hová lesznek szertefoszló világunk mely pályája az övék aki árvacsalánon jött megérkezik-e a csillagok közé el kell jönnie a jövőnek vagy a múltnak egy olyan kornak amelyben a gondolat szabad lesz az emberek különböznek egymástól és nem élnek magányosan egy olyan kornak amelyben létezik az igazság
