Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Zalán Tibor: emberek? how are you (vers)
és a megtörténtet nem lehet meg nem történtté nyilvánítani ÜDVÖZLET : az egyformaság korából ......................................................................./ : : a magány korából ................................................................................! : :: a nagy ...... korából............................................................................/ : ::: a doublethink korából .................................................................../ agondolatbűnnemhaláltv önmag autánagondolatbűnmagaahalál agondolatbűnnemhaláltvonmagautánagondolatbűnmagaahalál maga a halál egyenesen ön a halál ÖN így és így érti meg magát az ember korát az ember az ember a kort és nincs több variáció — [a kor önmagát nem értheti az ember kormagát nem értheti] az ég tiszta és úgy élünk alatta mintha bár az ég mocskos szennyesen ringatózik fölöttünk és úgy élünk alatta mintha (csak kicsit dehogy) : én boldogtalanul kezdtem el ezt írni halottaknapi éjjel volt pestig lobogtak az Abonyi Gyertyák a sírokról onnan sírjaim mellől hol nem olthatta ki őket a szél halottakról akartam írni vagy csak egy halottról az időről mely macskaként játszik a színes gombolyaggal : én oroszlánt láttam a farkán kék bojttal a farka bojtján kék holdfény játszott és fölfedezni véltem akkortájt létezésem lényegét ha volt küldetés és céljához elért a felmálházott szamár cédrusok és olajfák között el nem veszett a kígyó szeméből »■figyellek régóta figyellek fűben fában vasban betonban ott vagyok a lehallgató vagyok és a pisztolymikrofon vagyok és az a fénykép vagyok melyen néhány magyar összehajolsz« megint a lány a zongorával de elmázolódnak az üveg felületén a harmóniák a gyémántokon átsugárzik a föld szenvedése a hasára fordul és kerek seggei közül a hiány sötéten előmered VÁRJ! — ez megszólító mód és rózsa de nem vársz mert csak elhagyó módban tudsz megjelölni [jel vagyunk s mögötte semmi (CSAK) és bár semmi vagyunk előttünk mégis a JEL] ,, a befoghatatlan itt köröz fejem felett érzem hidegét érzem ahogy nem tud többé 'elszakadni tőlem ahogy meglódul ahogy rögtön megáll vár velem és ki tudja hová száll a sarki rendőr azokkal a ménkű nagy szárnyakkal ezüst szárnyakkal holdkarikával sápadt fején érzi-e a gyertyák illatát a gyertyák elégő testének mautha usen-szagát vagy csak száll ahogy a rendőrök szállni szoktak nefelejts szemekkel vasalt nadrágszárral álmodóan koan-t álmodik és félkézzel tapsol néha-néha hát így hát így a rendőr is akinek szárnya nőtt egy 64
