Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Jánosy István: Cinke és a kamaszok (novella)

gehn Löwen noch, und wissen, solang sie herrlich sind, von keiner Ohnmacht ... Feindschaft ist uns das Nächste.

— Igen, az álladóik boldogok, ment nem szakadtak ki a Természetből. A vonuló madár halálos biztosan röpül szédítő magasban és halálos biztosan célba is ér, és az oroszlán is gondtalanul pompázik királyi ífenségében. Csak az ember vált boldogtalanná, önmaga halálos ellenségévé, mert kiszakadt a Természetből, az állatok közösségéből és esztelen fennhéjazásáfaan mindenáron le akarja győzni, meg akiarja semmisíteni a Természetet, (hogy az ő gép- civilizációját vezesse be helyette. Az Istent, aki maga a Természet, illetve a Természetben megnyilvánuló öseniengia és Idea, kiszakította és kihelyezte a Természeten kívülre, de istene ürügyén magát is kihelyezte. És ezáltal skizofre- nizálódott, meghasonlott sajált ösztönvilágával is, amely azonos az állatokéval — halálos ellensége lett nekik, de önmagának is. Azért él, dolgozik, hogy tömegpusztító fegyvereket gyártson. Csák a gyermek ártatlan még, mert még benne él a Természetben: az állatok sóikkal inkább barátai, mint a felnőttek. A szüleit nem érti meg. De a kiskutyát igen.

Treten nicht Liebende, nicht immerfort an Rändern, eins im Andern, die sich versprachen Weite, Jagd und Heimat.

— És a szerelmesek is 'boldogok, persze csak ideig-óráig, amíg szenvedélyükben magukon kívülre (kerülve visszamerülnek gyermekségükbe, és ösztönállatokká válnak. De az önkívület csupán rövid ideig, percekre, órákra lehetséges. Abban a pillanatban, mihelyt visszatérnek fieJnőtt-önmagukhoz, idegenekké válnak egymásnak, sőt gyűlöleteseikké.

Wer sass nicht bang vor einess Herzens Vorhang?

— Az ember reménytelenül keresi önmagát. De nem találja meg, mert csak a Természetben találhatja meg, amivel pedig halálosan meghasonlott. Ezért valami pótlékot keres és ez a szerepjátszás, a Színház.

Der bekannte Garten schwankte leise: dann erst kam der Tänzer. Nicht

der.

— Nem az igazi (táncos. Nem az igazi művész, mert az maga a Természet.

Er ist verkleidet, und er wird ein Bürger, und geht durch seine Küche

in die Wohnung.

— Ez viszont csak egy nyárspolgár, aki csak a saját önérvényesülését keresi, saját végtelen hiúságát akarja kielégíteni: ezért álcázza magát művésznek és adja >el szánalmas álprodukcióját iá gazdagoknak és a sznoboknak. Persze ezek az igazinak hiszik, mert vele egylényegűek. De nekem nem kell ez a féligtölitött maszk! Akkor már inkább a bábu!

Ich will nicht diese halbgefüllten Masken, lieber die Puppe!

— A bábu nem él, nem tud semmit, dróton rángatják. Színpada maga az üresség. De ha egyszer eljönne egy angyal és az venné át a bábuk ráinga- tását? Az volna az igazi.

... Wenn mir zumut ist, zu warten vor der Puppenbühne ... dort als spieler ein Engel hin muss, der die Bälge hochreisst. Engel und Puppe: dann ist endlich Schauspiel. Dann kommt zusammen, was wir immerfort entzwein, indem wir da sind. Dann entsteht aus unsem Jahreszeiten erst der Umkreis des ganzen Wandeins. Über uns hinüber spielt der Engel.

— Óh, ha az Angyal vállalná a bábuk rángatását, s a bábuk mi lennénk, és az Angyal a mi sorsunk fonalát rángatná, s egyben visszavezérelne minket a Természetbe, a Kozmoszba, a nagy Praestabilita Harmóniába, és visszaadna minket eredeti rendeltetésünknek! Milyen boldogok lehetnénk! Ezt a vissza632